Hosszú idő után nagy izgalommal írhatom le, hogy ismét aktív
élet zajlik a motel felújítás frontján. Egy munkában mozgalmas, teljes hetet zár le ez a hétvége.
Azt ígértem, csak akkor írok a
motel munkálatokról, ha érdemi dolgok történnek. Nos, eljött ez a nap, mert a
múlt hét folyamatos munkával telt és a változások láttán már sejthető - ha
pontosan még nem is jelölhető ki -, a felújítási munkálatok várható befejezési
ideje.
Gyakorlatilag négy unitban befejeződtek a falburkolati munkálatok és szegélylécezés, így
ezekben megkezdhető a festési folyamat előkészítése. Párhuzamosan történik a
padlózat szükség szerinti javítása és a vizesblokkok felújítása is. Hamarosan
az épület külső burkolatának cseréje is elkezdődik, majd a terasz bővítése és
felújítása lehet az utolsó fázisa az építési munkálatoknak.
Azt gondoltam, hogy az
állandóságot egy újabb szombati village show hevenyészett látogatása fogja
jelenteni, ám ébredéskor a keleti horizontról elszakadt nap sugarai, a szitáló
esőn keresztül áttörve létre hozta a fotókon látható csodát, vidámmá téve ezzel az ébredést.
Már az előző posztban is írtam
részleteket a falunapokról, most had pontosítsam, illetve egészítsem azt ki
néhány információval.
A parányi szigeten 14 faluként
elismert település van. Ha a legutóbbi népszámlálási adatokban szereplő 1549
lakos számot vesszük alapul, könnyen elképzelhető a faluk általános mérete, ami
korántsem akkora és olyan felépítésű lakóközösséget jelent, mint ahogyan azt az európai
ember megszokhatta.
Ahogy már említettem, az
évente minden faluban megrendezett village show egy fontos esemény a közösségek
életében, hogy itt mutassák meg a helyi kézműves remekek mellett a helyi konyha
és kulináris kultúra kellékeit jelentő terményeket, növényeket és adott esetben
állatokat.
A mostani szombaton a sziget
keleti partján fekvő Lakepa Village tartott falunapot, melyen ismét egy gyors
látogatással sikerült túljutni. Mivel készülőben van a Niue étkezési kultúrát
és szokásokat bemutató post anyag, mindössze néhány fotóval szeretném
illusztrálni az eseményen látottakat.
 |
| Egy jellegzetes ütős hangszer díszes kivitelben |
 |
| Az esténként játszott, krikettre hasonlító csapatjáték kelléke |
 |
| A helyi halászok egy farönkből kifaragott kenujának kicsinyített mása |
 |
| Egy újabb tetszetős fonásminta variáció kókuszpálma levelére |
 |
| Az első összetéveszthetetlenül ismerős haszonállat a szigeten |
 |
| Coconuts Crab, vagy uga a helyiek nyelvén |
 |
| Nem tudni, eleinte ki félt jobban a másiktól... |
A rövidke látogatás után a
fővárosként megjelölt legnagyobb falu, Alofi érintésével folytattuk utunkat,
ahol érdemesnek látszott megállni a kikötőben.
Azt gondolom, hogy
csúcsforgalomról lehet beszámolni a vitorlások számát tekintve, hiszen
hirtelenjében tizenegyet számoltam össze a vízen lágyan ringatózó hajókból. Ami
viszont a legérdekesebb, hogy ismét szembesülnöm kellett azzal, milyen kicsi is
a világ. A vitorlások között egy holland, kettő pedig német zászló alatt
hajózik.
Mostani bejegyzésem végére egy, a természet
által különlegessé tett és a minap vízből kiemelt egyszerű hajókötél látható a fotókon. Nem csodálatos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése