Csak egyszerűen...

Azt tudtam, hogy az idő rövidsége ellenére minden flottul elő lett készítve a cél érdekében és sem vízummal, sem retúr repülőjeggyel nem kell foglalkoznom, ha elindulok a Sziklára (Niue elnevezése itt a környéken).

Felhők, fények, óceán...

Az egyik délután kicsit ismét elidőztünk Niue hajókikötőjében. Már a délutáni órákat éltük, mondhatnám azt is, hogy közeledett a naplemente. Nem igazán lehet összehasonlítani egy kikötőt az eddig meglátogatott reef-ek egyikével sem, de kétségtelen, hogy talán innen látszik legszélesebb szelete a végtelen óceánnak. Teljesen alkalmas arra, hogy egy nehéz nap lezárásaként kissé felvidítsa lelkét az ember.

Egy esős vasárnap délután

Ahogyan azt az előző posztban jeleztem, esős napok jellemzőek mostanság. Úgy tűnik, hogy az április itt is olyan bolondos, mint odahaza. Naponta többször előfordulhat ilyenkor, hogy a hőséget árasztó napkorongot az óceán felől robogó sötét felhő takarja el az égbolton és elered az eső.

Az óceán komolyabb arca

Az utóbbi napokra az volt a jellemző, hogy szinte egyik pillanatról a másikra elsötétült az ég és eleredt az eső. Azon túl, hogy ezek „csak” egyszerű száraz évszaki záporoknak mondhatóak, kellemesé teszik az amúgy is kristálytiszta levegőt és még a hőmérsékletet is csökkentik néhány fokkal.

Continue...

Gondolkodtam, hogy mi legyen a következő bejegyzés tartalma. Úgy vélem, hogy egy idő után unalmassá válna, ha folyton arról adnék hírt, hogy ismét felépült egy fal, vagy elkészült egy újabb unit mennyezete, esetleg beszámolnék arról, mennyit kell anyag után futkározni és majdhogy nem eredmény nélkül.

Új hét kezdődik...

A vasárnap hasonlóan telt, mint az előző nap. Reggel irány a motel, befejeztem még azokat az előkészítő munkákat, melyek esetlegesen akadályozták a további építő, vízvezeték szerelői feladatokat, majd a délutáni órákban rápihentem kicsit a következő hétre.

Alone in Makefu

Ma van a nagy nap, mikortól egy teljes hétig egyedül kell helytállnom. Icusnak további eszközökért, anyagokért, de leginkább az egyetemi szakdolgozatának okán vissza kell repülnie Új-Zélandra a mai járattal. Mivel ide csak egy hét múlva lesz járat, pontosan hét napig kell egyedül szerveznem, ellenőriznem az emberek tevékenységét.

Szolgálati közlemény

Bocsánatot és türelmet kérek minden blogolvasómtól, ugyanis továbbra is Internet kapcsolati és néha idő gondjaim vannak a blog folyamatos frissítésére. Ilyenkor is készülnek persze a bejegyzések, de nem minden nap sikerül feltöltenem az anyagot, ám ahogy az látszik is, az időrend nem csorbul és senki sem marad le azokról a gondolatokról és látványokról melyeket megosztani kívánok kedves olvasóimmal.

I'm lost

Gyakorlatilag a tegnapi napot másolhatnám ide, de az fölösleges lenne. Ma is nagy léptekben épültek a falak, köszönhetően a két mester szorgos kezének. Én ma is találtam magamnak feladatokat, de azért ne szaladjak ennyire előre.

Két hete...

…szerdán még nem tudtam hogyan fogom bírni a hosszú utat. 

Két hete szerdán, még volt egy utolsó pillanat, amikor megnyomhattam volna a stop gombot. 

De itt vagyok egy számomra új világban, ami alig nagyobb az otthoni Csepel szigetnél.

Végre építünk!

Elérkezett végre a mai nap is, amikor már nem csak a rombolás, hanem az építkezés fázisa is kezdetét vette. Felkerültek az első fal elemek, készül a mennyezet és lassan láthatóvá válik a változás a szorgos mesteremberek keze és munkája nyomán.

Húsvét hétfő

Számunkra a mai nap is némi munkával telt, de azért nem kell azt gondolni, hogy nem tettük kicsit ünnepivé a hétfőt. Történt ugyanis, hogy a délelőtt folyamán lecsiszoltuk a tegnap glettelt rétegelt lemezeket, majd valami rendcsinálás céljából elkezdtük összeszedni az elszáradt és lehullott faágakat, kókuszpálma leveleket és így kialakítottunk több rakás hasznavehetetlen kerti hulladék elégetésére való helyet.

Tíz nap...

Ma van tíz napja, hogy a szigetre, a Niue Köztársaság földjére léptem. Korai lenne még mérleget vonni, annál is inkább, mert nem a jelenlegi állapotokban és feladatkörben kell helytállnom.

Nagyszombat

A délelőtt folyamán a tegnapi munkálatok befejezése folyt, majd a déli órákban Ica egy könnyű és komótos autózásra invitált, mondván ízelítőt ad nekem a sziget eddig nem látott területeiből.

Gasztro péntek

Napközben felmerült a kérdés, mi legyen a vacsora? Én még nem ismerem a lehetőségek széles körét, gondolom ez sugallta Ica kérdését: Esetleg valamit nem kellene főzni? Persze ötletem sem volt, hisz azon kívül, hogy a szupermarketben nagy hűtők vannak tele különböző húsokkal, nem sok információval rendelkezem. Rövid időn belül kiderült, az áldozat egy 10 kategóriás (erre magyarázat később) csirke lehet, azonnal jött az ötlet, akkor egy igazi otthonról hozott ízeket tartalmazó csirkepaprikás fog készülni és én fogom elkészíteni. 

Nagypéntek

Igen, a Niue Köztársaságban is ünneplik a Húsvétot, hisz, ahogy az a sziget ismertetőjében utalásként szerepel, zömében gyakorló keresztény lakja a szigetet. Természetesen e napon is az egyik legfontosabb esemény az itteni közösségnek az istentisztelet. A későbbiek során időt szakítok majd arra, hogy az itteni közösségi szabályokat, hagyományokat részletesen ismertessem, de ahhoz több időt kell eltöltenem a barátságos emberek között.

Hard work

A mai nap is munkával telt, ami alapvetően rombolás ismét. Kicsit lehangoló érzés volt valamiért, hogy nem is szeretnék sokat írni róla, fotót meg aztán végkép nem teszek ide, legyen elég a tegnapi látvány.

A felújítás kezdete

Ma megkezdődött a felújítás. Ez a lomok összegyűjtésével, majd a falak és mennyezeti elemek ellenőrzésével, a sérült burkolatok lebontásával járt. Mit mondjak, volt mit aprítani a tejbe, hogy a jó magyar közmondással ábrázoljam a történéseket. 

Ügyintézés, előkészítés, egyebek

Üdv az olvasónak! 

A mai nap zömében adminisztratív feladatokkal telt, ami azt jelenti, hogy Icus szervezett, tárgyalt, bemutatott, én meg szorgalmasan figyeltem, bólogattam és próbáltam megfejteni, hol is tart a társalgás.

Opaahi Reef

Tartozom a tegnapi kiruccanás képeivel, így alább a már említett reef-ről csodálható meg néhány fotó.

Az első dolgos nap

Ma negyed nyolc környékén lett volna ébresztő, mert Charlie-val nyolc órás indulást terveztünk a motelhez. Charlie az építési projektmenedzser, Ő lesz az, aki a munkásokat felügyeli irányítja a munkavégzés során.

Utolsó laza nap

Ma valóban az volt, oly annyira, hogy csak egy séta és az első óvatos lábáztatás fért bele. Azt hiszem, ma volt a mélypontom, már ami az átállást illeti, hisz délelőtt ébredtem a harangkongásra, de pillanatokon belül visszaaludtam. Még szerencse, hogy a mise előtt két kongatás van, így végre kiestem az ágyból. A séta ismét az egyik reef-hez vezetett, ahol sok kíváncsi apró neon kék hal és egy tengeri kígyó társaságában élvezhettem a forró napot és a hozzá hasonló, legalább 26 fokos vizet, na meg a látványt.

Készült néhány fotó is, de azokat a következő alkalommal pótlólag elhelyezem itt.

Szombat után péntek

Gondoltam, jól kialszom magam, nem számolva a felborult időérzéket görcsösen helyre tenni akaró szervezetemmel. Éjfél körül sikerült elaludnom, de hajnalban szokatlan hangok ébresztettek. Folyt az eső. Írhatnám, hogy zuhogott, de ez nem lenne igaz, hisz egy otthoni zivatar háromszoros erősségét kell elképzelni.

Első nap a szigeten

Péntek, délelőtt 10.30, indul az A320-as Niue irányába. Sokkal kellemesebb volt már, mint az előző szakaszok, hisz nem egyedül utaztam és gyorsan eltelt az a 3 óra 20 perc.

Leszállást követően Icus figyelmeztetése ellenére meglepett a reptéri kiszolgálás gyors, hatékony munkája. No, nem a gépekre gondolok, hisz itt nincs csomagokat szállító futószalag, itt emberi kezek rakodják le és rendezik a beutazók elé a csomagokat. Egyszerű, gyors, emberközeli.

Az utazásról még egyszer

Rosszabbra számítottam, bár mindent kicsit más előre leírni, mint megélni.

A reptéri várakozás a több óra ellenére gyorsan elszállt. Az elköszönés (direkt nem búcsúzásként aposztrofáltam) vidám és könnyektől mentes volt, köszönhetően nagyszerű családomnak.