2012. április 25., szerda

Egy esős vasárnap délután


Ahogyan azt az előző posztban jeleztem, esős napok jellemzőek mostanság. Úgy tűnik, hogy az április itt is olyan bolondos, mint odahaza. Naponta többször előfordulhat ilyenkor, hogy a hőséget árasztó napkorongot az óceán felől robogó sötét felhő takarja el az égbolton és elered az eső.


Vagy éppen szikrázó napsütés közepette egyszer csak hirtelen csendes eső kezd el hullni az épp felettünk összetömörült parányi felhőből. 
A hét vége is hasonlóan izgalmas esős hangulatban telt.

Vasárnap nagyrészt eleget tettünk a helyi szokásnak és némi rendrakáson túl a nap első része beszélgetéssel, rejtvényfejtéssel (ezt én még nem vállaltam be) és olvasgatással telt. Kaptam egy Új-Zélandi női magazint és azon vettem magam észre, hogy már nem a képeket nézegetem, hanem olvasom a megírt és a szerkesztőség részéről bőségesen honorált emberi történeteket. Angol nyelven! Talán az első igazi sikerélményem volt a nyelvhasználattal kapcsolatban mióta itt vagyok, hogy néhány elfeledett, vagy teljesen ismeretlen kifejezés kivételével értettem és élveztem a történeteket. Na, jó csak egy jó félórán át, mert a téma és a leírások kissé hatásvadász megfogalmazása unalmassá vált. Gyakorlásnak viszont nagyszerű, folytatni fogom.

A délután folyamán elindultunk egy rövid felfedező útra és végül a sziget déli végében lévő Avatili faluban, a viszonylag nagy kiterjedésű, kristálytiszta vizű strandján találtuk magunkat. Mint megtudtam, ez az a hely, mely a búvárok paradicsomaként is ismert itt. A közelgő újabb esőhullám ellenére békés hangulat árad el abban, ki a nyílt óceán végtelenére tekint.





Félelmetes volt, ahogy az esőben pillanatok alatt eltűnik a távoli sziklapart.

Ahogy lépkedtem a köves parton csodálatos kövek, koralldarabok ragadták meg a tekintetemet.  A pillanat műve volt, hogy megszületett a gondolat, ez lesz egyszer egy következő téma, de most meg kell mutatnom egy piciny ízelítőben, hogy mit láttam. 

Íme, azok a magával ragadó kövek, amik a hullámok szorgos munkája során a partra vetődtek és a következő zuhatag megérkezéséig meg tudtam örökíteni.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése