Év vége – 2012

Egy évvel ezelőtt gondolni sem mertem, hogy majd jön egy nap, amikor a világ másik oldaláról köszöntöm azokat a kedves ismerős és ismeretlen embereket, akik olvassák és feltehetően érdekesnek, időnként izgalmasnak találják bejegyzéseimet.

A Szikla látványosságai – Limu Pools

Többen megkérdezték már az elmúlt időben, hogy mióta itt vagyok, voltam-e már olyan helyen fürödni, mely valóban egy strand hangulatát idézi azzal a különbséggel, hogy a nagy medencének egyik oldalát maga az óceán képezi.

A Szikla látványosságai - Tavala Arches

A legutóbbi alkalommal jeleztem, hogy a sziget észak-nyugati végében egy pontból két irányban elhelyezkedő természeti csodát lehet megközelíteni. A mai alkalommal azokat a boltíveket mutatom meg a kedves olvasónak, melyek egyedi módon vitték hírét a szigetnek és létezésüknek.

A Szikla látványosságai – Matapa Chasm

A mostani alkalommal egy olyan helyszínt mutatok be az olvasónak, aminek egyik jellegzetes fotója a közösségi oldalon lévő adatlapom háttérképeként is visszaköszön.  A helyet már mondhatni jól ismerem, hisz ha tehetem, ellátogatok ide. Hogy miért? A továbbiakban talán arra is fény derülhet.

A Szikla látványosságai – Opaahi Sea Track

A most következő bejegyzés egy olyan hely bemutatását célozza, mely valójában történelmi esemény színhelye, ám ennek ellenére a helyiek nem igazán akként kezelik, azzal együtt, hogy ismerik és tisztelik a helyszín történeti jelentőségét.

A Szikla látványosságai – Palaha Cave

Sorozatom harmadik részében egy úgynevezett száraz barlangba vezetem el az olvasót, mely azért viseli ezt a nevet, mivel nagy részét dagály idején sem éri el az óceán vize.

A Szikla látványosságai – Peniamina's Grave

Folytatva a sorozatot, egy történelmi hely bemutatásával, egy nemzeti ünnephez kapcsolódó látványossággal ismertetem meg az olvasót.

A Szikla látványosságai – Vaila Cave

Ma kerékpárral mentem át a nyolc kilométerre lévő Alofiba és út közben volt időm kicsit alaposabban szemrevételezni a környezet piciny részét, ahol immár több mint fél éve töltöm mindennapjaimat. Persze, közben gondolkodtam, mik azok az érdekességek, melyek érdeklődést válthatnak ki a blog olvasói között. 

Az út során látottak inspirálnak új ötletekre, így elkezdek egy új sorozatot, mely azokat a látványosságokat mutatja be, melyek történelmi helyként, vagy egyszerűen a szépség okán az ide látogatók számára ajánlott időtöltés lehet.

Kitchen garden born

Sokáig nem értettem, hogy miért vándorolt el a szigetről több mint 20 ezer  niuean és miért csak egy maroknyi, mindössze 1500 fő körüli az a népesség, amely a sziget őslakosságát képviseli. A magyarázat rejtély maradt a számomra mindaddig, míg meg ne ismertem a Szikla természeti adottságait, melyek egyáltalán nem kedveznek a növénytermesztésnek és egyéb mezőgazdasági tevékenységeknek.

54

Valójában ritkán foglalkoztatott az idő múlása. Mint megállíthatatlan folyamatot, csak egyszerűen tudomásul vettem, hogy múlnak az évek. Éltem a rohanó életemet, mint mindenki más, hajtottam sokszor elérhetetlen célok felé, miközben szaladtak az évek.

Egy furcsán kedves barbeque parti története

Ma a szokásostól eltérően képek nélkül, egy számomra kedves történetet osztok meg a kedves olvasóval, melyben talán felfedezhető a helyiek végtelen nagy szeretete, tisztelete a "nagy civilizációból" jött ember irányába és látható, hogy alkalmasak a kapcsolatfelvételre minden rájuk jellemző szégyenérzet nélkül is, ha hozzájuk hasonló érzékenységű partnerre találnak egy fehér emberben. 

A Szikla, a rugby és én

Kölyökként én is, mint minden más gyerek az utca porában rúgtam a bőrt, ám ennek ellenére nem lett belőlem focista, sőt bevallom, focirajongó sem. Egy idő után odáig jutottam, hogy érdektelenné vált számomra ez a játék, nem ismerek nagy neveket és csapatokat, de azt gondolom, más sportágban viszont jóval tájékozottabb vagyok. Kérdezze meg egyszer valaki, hogy milyen feladat az Elbow egy hőlégballon versenyen…

Faces from Niue

Mikor a szigetre érkeztem, minden arc egyformának tűnt, időbe telt, mire felfigyeltem arra, hogy itt is sokféle egyéniség tükröződik a tekintetekben. Már egy ideje igyekszem embereket is lencsevégre kapni, de ahogy az tudott dolog, itt amellett, hogy roppant kedvesek, igen zárkózottak, ha a privát életterükről van szó.

Village Show in Tuapa

Péntek este, mikor internetezni kerekeztem Tuapába, egész úton illatok kavalkádja járta át orromat, pedig mindössze ezerkétszáz méter a távolság. Az út menti házakban nagy volt a sürgés-forgás, szinte mindenhol nagyüzemet jelezett a felkapcsolt világítás. Tuapa készült a szombati show day-re.

Vasárnapi ajándékok...

A vasárnap általában a hét koronája, hisz ilyenkor hasznos értékelni az elmúlt hét történéseit, de ez a nap alkalmas arra is, hogy a következő hetet megtervezzük. A mai vasárnap ennél többet adott. Látni engedte ismét az óceán élővilágának nagyszerű teremtéseit.  

Változások ás állandóságok...

Hosszú idő után nagy izgalommal írhatom le, hogy ismét aktív élet zajlik a motel felújítás frontján. Egy munkában mozgalmas, teljes hetet zár le ez a hétvége.

Gyorsjelentés és egyéb érdekességek a tamakautogai falunapról…

Nem szándékom falunapi bejegyzésekkel untatni a tisztelt olvasót, de az tény, hogy ebben a piciny közösségben egy ilyen esemény nagy jelentőséggel bír.

Whales Day

2012. július 31. 

Először írom ki a dátumot postban, de nagy nap ez a mai. Végre megérkeztek! 

Új életterem egyik legjobban várt napja jött el, saját szememmel (és saját optikával) láthattam ma a természet egyik legcsodálatosabb és egyben az embertől legvédtelenebb élőlényének méltóságteljes, de annál bájosabb felbukkanását a sziget körül.

Hala Tahi Togulu

Napra pontosan négy hónappal ezelőtt lázasan készültem az utazásra, rejtegettem érzéseimet nagyszerű hozzátartozóim előtt, kik elkísértek a repülőtérre. Érdekes, néhol mosolyt fakasztó visszaemlékezni aznapi gondolataimra. Rendelkeztem már némi hevenyészett információkról hosszú utazásom céljáról, láttam megkapó fotókat a tájról, de most látom igazán, hogy mennyi mindent nem tudtam még akkor a jelenlegi életemnek teret adó kis szigetről Niue-ról.

Village Show, Alofi

Ma egy kissé borús reggel köszöntött ránk, de ez ebben az évszakban maximum annyit jelez előre, hogy napközben lehet számítani némi záporra, de semmiképp nem nagy esőzésre. Nem rettentette vissza az időjárás a capital éppen aktuális falunapjának megrendezését, így a ma délelőtt programja adott volt.

Rövid kirándulás a déli és a keleti part mentén

Hat hét egyedüllét után ismét társas lényként folytatom a mindennapokat, a pénteki géppel ugyanis visszaérkezett Icus, a motel tulajdonosa. A délután és a kora este gyorsan elszaladt a másfél hónap alatt véghezvitt változások bemutatásával (gyakorlatilag jóleső érzéssel nyugtáztam a dicsérő szavakat), majd némi élménybeszámolót követően felvázoltuk a közeljövő megvalósítandó terveit.

A kézművesség remekei – 2. rész

A szombati nap közel a szokásos módon telt el, kivéve, hogy a délután meglátogatott Joe barátom, kezében egy halom Pow Pow (papaja). Miután jeleztem neki, hogy lassítson a közeljövőben a gyümölcs leszállításával, mert tele van a hűtő, nem győzöm elfogyasztani, leültünk kicsit átbeszélni a világ dolgait.

A kézművesség remekei – 1. rész

Minden életközösségben éltek, élnek ügyes kezű emberek, akik a körülöttük előforduló anyagokból olyan napi használati tárgyakat ötlöttek ki, és készítenek ma is, melyek egy idő után az adott közösség életében, népi kultúrájában, hagyományaiban kap helyet és elkészítési módja öröklődik apáról fiúra.

Show must go on…

A Quine együttes nagyszerű slágerét dúdolgattam, mikor eszembe jutott, hogy itt a blogon is érvényesíteni kellene a fenti jelmondatot. Lassan öt hete, hogy ismét egyedül tartom a frontot a motelnél, ám ez nem jelenti azt, hogy nem zajlanak az események a háttérben.

A Low Tide csodái

Legalább egy hónapja nem voltam az óceán közvetlen közelében. A minap eldöntöttem, hogy a megfelelő időpontban ismét felfedező sétát teszek a motel alatt elterülő reef-en. A megfelelő időpont nem lehetett más, mint a Low Tide ideje.

"Itt van az ősz, itt van újra..."

Ma reggel, mikor kiléptem az ajtón és megpillantottam a lombhullató fák alatti, hajnali harmattal bevont, vastag avart, Petőfi Sándor jól ismert, kedves verssorai jutottak eszembe. Folytathatnám az idézetet, de nem lenne valós az állítás, mert valahogy az ősz mindig csak az elviselhető, de sohasem a kedvenc évszakaim közé tartozott eddig.

A szezon vitorlabontása

Akár szó szerint is érthető a cím, hiszen megérkeztek az első fecskék (de erről később) és érdekes módon ezen a tájon alapvetően a téli, azaz a száraz időszak a turista idény.

Look Out, azaz, nézzük mi történik mostanság

Néhány napja, ha az eső épp nem hátráltat, igyekszem a régen használt, de új tervek szerint majd egyszer megszépülő Look Out, azaz a kilátó helyét, a telek legnagyobb szikláját megtisztítani a sűrű növényzettől.

Szolgálati közlemény ismét

Tisztelt olvasóm!

A blog eredetileg azért indult, hogy élményeimet, itteni benyomásaimat legalább vázlatos formában megőrizhessem a későbbiekre. Örömmel látom viszont, hogy a családom létszámát jóval meghaladó, ma már a száz főnél is több rendszeres olvasó tisztel meg figyelmével, érdeklődésével az oldalon. A létszám ráadásul lassan nő, ami azt jelzi számomra, hogy talán folyamatosan érdekes és új információkat tudok közölni az otthoniakkal.

Makefu, Village Show

Igen, egy újabb Village Show. Nem feledtem el, hogy ez a téma már több alkalommal is előfordult a blogon. Untatni sem szeretném a tisztelt olvasót, de ami miatt mégis újból egy „falunapról” készítek bejegyzést, annak oka, hogy ez az esemény - hogy úgy mondjam -, kisfalumban zajlott a hét végén.

Ősz a nyárban

Az esti és éjszakai órákban szeles, a helyhez és megszokott hőmérséklethez képest hűvös, 24 fokos hőmérséklet volt az uralkodó. Ráadásul az éjjel kiadós eső ébresztett, mely délelőtt fél tízig változó intenzitással áztatta a sziget évezredes szikláit.

Avaiki Caves

A korábbiakban már tettem említést arról, hogy közvetlenül a motel mellett, sőt a földterülete alatt helyezkedik el a sziget egyik ismert és számon tartott nevezetessége, az Avaiki Caves, az Avaiki barlangok.

A játékos óceán

Szabadidőmben igyekszem felfedezni azokat a szépségeket, melyek a közelben és főleg a természetben figyelhetők meg. Azt gondolom, hogy sokáig és sok bejegyzésen át téma lehet még a végtelen óceán és annak minden megnyilvánulása, ugyanis mindig látok valami újat, valami szemet gyönyörködtetőt, bárhol is találom szembe magam a hatalmas vízfelülettel.

Village Show

Az elmúlt hétvégét egy fél napos programmal lazítottuk fel kissé, ugyanis ismét egy hagyományos rendezvényen, egy „falunapon” tettünk látogatást.

Csak egyszerűen...

Azt tudtam, hogy az idő rövidsége ellenére minden flottul elő lett készítve a cél érdekében és sem vízummal, sem retúr repülőjeggyel nem kell foglalkoznom, ha elindulok a Sziklára (Niue elnevezése itt a környéken).

Felhők, fények, óceán...

Az egyik délután kicsit ismét elidőztünk Niue hajókikötőjében. Már a délutáni órákat éltük, mondhatnám azt is, hogy közeledett a naplemente. Nem igazán lehet összehasonlítani egy kikötőt az eddig meglátogatott reef-ek egyikével sem, de kétségtelen, hogy talán innen látszik legszélesebb szelete a végtelen óceánnak. Teljesen alkalmas arra, hogy egy nehéz nap lezárásaként kissé felvidítsa lelkét az ember.

Egy esős vasárnap délután

Ahogyan azt az előző posztban jeleztem, esős napok jellemzőek mostanság. Úgy tűnik, hogy az április itt is olyan bolondos, mint odahaza. Naponta többször előfordulhat ilyenkor, hogy a hőséget árasztó napkorongot az óceán felől robogó sötét felhő takarja el az égbolton és elered az eső.

Az óceán komolyabb arca

Az utóbbi napokra az volt a jellemző, hogy szinte egyik pillanatról a másikra elsötétült az ég és eleredt az eső. Azon túl, hogy ezek „csak” egyszerű száraz évszaki záporoknak mondhatóak, kellemesé teszik az amúgy is kristálytiszta levegőt és még a hőmérsékletet is csökkentik néhány fokkal.

Continue...

Gondolkodtam, hogy mi legyen a következő bejegyzés tartalma. Úgy vélem, hogy egy idő után unalmassá válna, ha folyton arról adnék hírt, hogy ismét felépült egy fal, vagy elkészült egy újabb unit mennyezete, esetleg beszámolnék arról, mennyit kell anyag után futkározni és majdhogy nem eredmény nélkül.

Új hét kezdődik...

A vasárnap hasonlóan telt, mint az előző nap. Reggel irány a motel, befejeztem még azokat az előkészítő munkákat, melyek esetlegesen akadályozták a további építő, vízvezeték szerelői feladatokat, majd a délutáni órákban rápihentem kicsit a következő hétre.

Alone in Makefu

Ma van a nagy nap, mikortól egy teljes hétig egyedül kell helytállnom. Icusnak további eszközökért, anyagokért, de leginkább az egyetemi szakdolgozatának okán vissza kell repülnie Új-Zélandra a mai járattal. Mivel ide csak egy hét múlva lesz járat, pontosan hét napig kell egyedül szerveznem, ellenőriznem az emberek tevékenységét.

Szolgálati közlemény

Bocsánatot és türelmet kérek minden blogolvasómtól, ugyanis továbbra is Internet kapcsolati és néha idő gondjaim vannak a blog folyamatos frissítésére. Ilyenkor is készülnek persze a bejegyzések, de nem minden nap sikerül feltöltenem az anyagot, ám ahogy az látszik is, az időrend nem csorbul és senki sem marad le azokról a gondolatokról és látványokról melyeket megosztani kívánok kedves olvasóimmal.

I'm lost

Gyakorlatilag a tegnapi napot másolhatnám ide, de az fölösleges lenne. Ma is nagy léptekben épültek a falak, köszönhetően a két mester szorgos kezének. Én ma is találtam magamnak feladatokat, de azért ne szaladjak ennyire előre.

Két hete...

…szerdán még nem tudtam hogyan fogom bírni a hosszú utat. 

Két hete szerdán, még volt egy utolsó pillanat, amikor megnyomhattam volna a stop gombot. 

De itt vagyok egy számomra új világban, ami alig nagyobb az otthoni Csepel szigetnél.

Végre építünk!

Elérkezett végre a mai nap is, amikor már nem csak a rombolás, hanem az építkezés fázisa is kezdetét vette. Felkerültek az első fal elemek, készül a mennyezet és lassan láthatóvá válik a változás a szorgos mesteremberek keze és munkája nyomán.

Húsvét hétfő

Számunkra a mai nap is némi munkával telt, de azért nem kell azt gondolni, hogy nem tettük kicsit ünnepivé a hétfőt. Történt ugyanis, hogy a délelőtt folyamán lecsiszoltuk a tegnap glettelt rétegelt lemezeket, majd valami rendcsinálás céljából elkezdtük összeszedni az elszáradt és lehullott faágakat, kókuszpálma leveleket és így kialakítottunk több rakás hasznavehetetlen kerti hulladék elégetésére való helyet.

Tíz nap...

Ma van tíz napja, hogy a szigetre, a Niue Köztársaság földjére léptem. Korai lenne még mérleget vonni, annál is inkább, mert nem a jelenlegi állapotokban és feladatkörben kell helytállnom.

Nagyszombat

A délelőtt folyamán a tegnapi munkálatok befejezése folyt, majd a déli órákban Ica egy könnyű és komótos autózásra invitált, mondván ízelítőt ad nekem a sziget eddig nem látott területeiből.

Gasztro péntek

Napközben felmerült a kérdés, mi legyen a vacsora? Én még nem ismerem a lehetőségek széles körét, gondolom ez sugallta Ica kérdését: Esetleg valamit nem kellene főzni? Persze ötletem sem volt, hisz azon kívül, hogy a szupermarketben nagy hűtők vannak tele különböző húsokkal, nem sok információval rendelkezem. Rövid időn belül kiderült, az áldozat egy 10 kategóriás (erre magyarázat később) csirke lehet, azonnal jött az ötlet, akkor egy igazi otthonról hozott ízeket tartalmazó csirkepaprikás fog készülni és én fogom elkészíteni. 

Nagypéntek

Igen, a Niue Köztársaságban is ünneplik a Húsvétot, hisz, ahogy az a sziget ismertetőjében utalásként szerepel, zömében gyakorló keresztény lakja a szigetet. Természetesen e napon is az egyik legfontosabb esemény az itteni közösségnek az istentisztelet. A későbbiek során időt szakítok majd arra, hogy az itteni közösségi szabályokat, hagyományokat részletesen ismertessem, de ahhoz több időt kell eltöltenem a barátságos emberek között.

Hard work

A mai nap is munkával telt, ami alapvetően rombolás ismét. Kicsit lehangoló érzés volt valamiért, hogy nem is szeretnék sokat írni róla, fotót meg aztán végkép nem teszek ide, legyen elég a tegnapi látvány.

A felújítás kezdete

Ma megkezdődött a felújítás. Ez a lomok összegyűjtésével, majd a falak és mennyezeti elemek ellenőrzésével, a sérült burkolatok lebontásával járt. Mit mondjak, volt mit aprítani a tejbe, hogy a jó magyar közmondással ábrázoljam a történéseket. 

Ügyintézés, előkészítés, egyebek

Üdv az olvasónak! 

A mai nap zömében adminisztratív feladatokkal telt, ami azt jelenti, hogy Icus szervezett, tárgyalt, bemutatott, én meg szorgalmasan figyeltem, bólogattam és próbáltam megfejteni, hol is tart a társalgás.

Opaahi Reef

Tartozom a tegnapi kiruccanás képeivel, így alább a már említett reef-ről csodálható meg néhány fotó.

Az első dolgos nap

Ma negyed nyolc környékén lett volna ébresztő, mert Charlie-val nyolc órás indulást terveztünk a motelhez. Charlie az építési projektmenedzser, Ő lesz az, aki a munkásokat felügyeli irányítja a munkavégzés során.

Utolsó laza nap

Ma valóban az volt, oly annyira, hogy csak egy séta és az első óvatos lábáztatás fért bele. Azt hiszem, ma volt a mélypontom, már ami az átállást illeti, hisz délelőtt ébredtem a harangkongásra, de pillanatokon belül visszaaludtam. Még szerencse, hogy a mise előtt két kongatás van, így végre kiestem az ágyból. A séta ismét az egyik reef-hez vezetett, ahol sok kíváncsi apró neon kék hal és egy tengeri kígyó társaságában élvezhettem a forró napot és a hozzá hasonló, legalább 26 fokos vizet, na meg a látványt.

Készült néhány fotó is, de azokat a következő alkalommal pótlólag elhelyezem itt.

Szombat után péntek

Gondoltam, jól kialszom magam, nem számolva a felborult időérzéket görcsösen helyre tenni akaró szervezetemmel. Éjfél körül sikerült elaludnom, de hajnalban szokatlan hangok ébresztettek. Folyt az eső. Írhatnám, hogy zuhogott, de ez nem lenne igaz, hisz egy otthoni zivatar háromszoros erősségét kell elképzelni.

Első nap a szigeten

Péntek, délelőtt 10.30, indul az A320-as Niue irányába. Sokkal kellemesebb volt már, mint az előző szakaszok, hisz nem egyedül utaztam és gyorsan eltelt az a 3 óra 20 perc.

Leszállást követően Icus figyelmeztetése ellenére meglepett a reptéri kiszolgálás gyors, hatékony munkája. No, nem a gépekre gondolok, hisz itt nincs csomagokat szállító futószalag, itt emberi kezek rakodják le és rendezik a beutazók elé a csomagokat. Egyszerű, gyors, emberközeli.

Az utazásról még egyszer

Rosszabbra számítottam, bár mindent kicsit más előre leírni, mint megélni.

A reptéri várakozás a több óra ellenére gyorsan elszállt. Az elköszönés (direkt nem búcsúzásként aposztrofáltam) vidám és könnyektől mentes volt, köszönhetően nagyszerű családomnak.

Take Off

2012. március 31, az első tényleges lépések, vagy inkább szárnyalások az új világ felé.

Eljött ez a nap is.  Volt idő, mikor csak rácsodálkoztam azokra, kik gondoltak egyet és egy másik földrészen kezdték újra életüket. Talán irigyeltem is őket. Vágytam én is menni, de mindig itt tartott valami. Vagy valós ok, vagy csak egy idea. A lényeg, hogy maradtam, tapasztaltam és egyre sötétebben láttam és éltem meg a dolgaimat.

Aztán jött a trauma – lelki és testi értelemben egyaránt -, és emberként változtam. Ma már figyelek magamra, figyelek a környezetemre és merek változni, merek változtatni. Nekem ehhez 53 évet kellett megélni. Lehet, hogy ennyire későn érő típus vagyok? :)

A szigetről...

Niue egy szigetállam a Csendes-óceán déli részén. Úgy is ismert, mint “Polinézia sziklája”, de lakói röviden csak úgy emlegetik, hogy “a szikla”.

2400 kilométerre északkeletre fekszik Új-Zélandtól, a Tonga, Szamoa és a Cook-szigetek által alkotott háromszögben. A sziget távolsága Tongától 480 kilométer keletre, a Déli-Cook-szigetektől (Rarotonga) 930 kilométer.

Nem rendelkezik teljes függetlenséggel, Új-Zéland társult állama, államfője II. Erzsébet brit királynő.

Miért?

Bárki megmondhatja rólam, hogy alapvetően nem vagyok exhibicionista típus, márpedig a blogírás valamilyen szinten ezt is megköveteli.

Ugyanakkor egy íródeáknak sem kiáltanám ki magam, így előfordult és előfordulhat, hogy levelekre késve válaszolok, vagy nem rendszeresen adok hírt magamról. Tehát  mostantól blogírásra adom a fejem.

Miért?