Gondolkodtam, hogy mi legyen a
következő bejegyzés tartalma. Úgy vélem, hogy egy idő után unalmassá válna, ha
folyton arról adnék hírt, hogy ismét felépült egy fal, vagy elkészült egy újabb
unit mennyezete, esetleg beszámolnék arról, mennyit kell anyag után futkározni
és majdhogy nem eredmény nélkül.
Nem szeretném, hogy olvasóim a
száraz, munkás hétköznapok történései miatt megunják a leírásaimat, meg
különben is, ha egyszer esetleg rászánom magam és könyv születik az élmények és
a blog alapján, csak az érdekes és itt másként működő dolgok lehetnek igazán hasznosak.
Döntöttem, Nem az a célom, hogy
egy unalmas napi rendszerességgel vezetett napló növekedjen e helyen, hanem
sokkal inkább az, hogy új és eddig nem ismert információkat osszak meg az
olvasóval.
Igyekszem tehát az eseménytelen,
vagy ép változatlan tartalommal múló napokat bemutató posztokat elhagyni és
megragadva egy-egy témát, azt bővebben körbejárni.
Hirtelen ötlettől vezérelve a minap
reggelt azzal kezdtem, hogy feltérképeztem a terület bejárható részein, a
táplálékot nyújtó növényeket. Íme tehát az Anaiki Palms Motel növényi eredetű,
természetes éléskamrájának tartalma.
Mivel is kezdhetném mással, mint
a kókusszal, hisz nem véletlenül illesztettük az eredeti név után Palms
szócskát. Ami azt illeti, a terület nagy részét a különböző korú és
termésmennyiséget hozó kókuszpálma foglalja el. A csodálatos az egészben az,
hogy szinte folyamatosan hozza az újabbnál újabb terméseket, tehát nem kell
attól felni, hogy az év végére elfogy.
Az alábbi fotókon megmutatom,
hogy milyen is sokszor tíz méter közeli magasságban elhelyezkedő termésrengeteg.
Látható, hogy nem egy-két kókuszdióról van szó egy-egy fa esetében, hanem
jócskán csüngenek a levelek között azok a súlyos termések, melyeknek nedűje, a
kókusztej már-már a mindennapjaim részét képezi. Nem is gondolná a messziről
jött ember, hogy milyen remek szomjoltó a diónként sokszor két litert is
megközelítő zamatos folyadék. A dió belsejében rejtőző húsról - mely otthon
csak szárított reszelékként a legismertebb -, meg nem is kívánok részletekbe
merülni.
Apropó, azt tudja a tisztelt
olvasó, hogy állítólag a világon a kókuszdió öli meg a legtöbb embert? Bizony azt
mondják, hogy ez igaz, de nem kell semmi extra méregre, vagy romlott gyümölcsre
gondolni. Egyszerűen a súlya miatt veszélyes a kókusz, mert a magasból
nesztelenül hulló kókusz ütőereje megsokszorozódik. Nem véletlen, hogy még az
autókkal is kerülendő helynek kell tekinteni a kókuszpálmák alját.
Íme, a kókuszliget a motel
bejárati útjának két oldalán.
Tessék,
erről szóltam fentebb. Talán nem volt túlzás, mikor úgy fogalmaztam, a termések
tömege csüng a fán.
Amint a fotókon látható, nem
állítottam valótlant, mikor azt írtam, hogy folyamatos az utánpótlás és egész évben
terem a kókuszpálma.
Ami igazán csodálatos ebben a
természeti környezetben, az a kókuszpálma szaporítása. Semmi mást nem kell
tenni, csak hagyni, hogy a lehullott dió vastag és erős burkolata elszáradjon, a
dióról leváljon, hogy később a csupasz dió a nedvesség hatására gyökeret
ereszthessen. A kifejlődött palántával már csak annyi a feladat, hogy megfelelő
helyet kell neki találni és ott elhelyezni a gyökeres, de már kihajtott szívós
növényt. Ha ez is megvan, nincs más dolgunk, csak türelmesen kivárni, hogy a
kókuszpálma hosszú évek múltán termőbe forduljon.
Alább egy ilyen, a megfelelő ültetési
helyre készülő pálma palánta látható, de jelzem, csak a fotó kedvéért
kapaszkodott fel a sziklára.
Már említettem korábban, hogy
büszkélkedhetünk egy termő papaja, vagy, ahogy itt nevezik popo fával is.
Nem szóltam még viszont a motel
végében található aprócska banánligetről, mely a hozzáértők szerint ritkításra
szorul a nagyobb terméshozam érdekében.
Amikor először megláttam ezt a
pálmafajtát, talán a virágai voltak a legmegkapóbbak, de legalábbis a
legfurcsábbak. Hogy valóban így van-e, az olvasóra bízom.
De, ami talán a legfontosabb,
hogy hamarosan élvezhetjük is a termését a banánligetnek, hisz már érik az első
fürt. Ezt a fajtát errefelé lady fingers-nek, vagyis hölgy ujjaknak nevezik.
Bevallom, a mérete és formája alapján nagyon találó elnevezés, főleg, ha az itt
élő szolidan is kissé molett, nem igazán apró termetű hölgyeket veszem alapul.
Persze, ettől nagyon kedves és
édes gyümölcs, mint ahogyan feltehetően a hölgyek is azok errefelé.
Most ennyi fért ebbe a témába, de
hamarosan találok egy újat, mit érdemes megosztani olvasóimmal. S közben persze
folyik nagy iramban a felújítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése