Két hete...

…szerdán még nem tudtam hogyan fogom bírni a hosszú utat. 

Két hete szerdán, még volt egy utolsó pillanat, amikor megnyomhattam volna a stop gombot. 

De itt vagyok egy számomra új világban, ami alig nagyobb az otthoni Csepel szigetnél.

Ma is egy dolgos nap volt, oly annyira, hogy sem időm, sem energiám nem volt fényképet készíteni. Igaz, nem is tudtam volna másról, mint a folyamatosan épülő új falakról és néhány emberről, kik remélhetőleg hamarosan tevőlegesen is elősegítik, hogy a motel mielőbb fogadóképes legyen. Ma ugyan csak egy építő mesterünk San Juan keze alá kellet dolgoznom, de így is felépült néhány fal és előkészítésre, felmérésre kerültek a jövő hét feladatai. 

Volt ma egy újabb plumber (vízvezeték szerelő), ki tételesen felmérte, hogy milyen anyagok kellenek az új rendszer megépítéséhez. Ugyancsak elidőzött a motelnél két festő szakember is, kik különböző falrészeken próbafestéssel állapították meg, hogy mire számíthatnak, mikorra szabad lesz a terep számukra.

A nap legnagyobb eseménye a konténer megbontása volt. Kicsit feldobott a dolog mindkettőnket, hiszen az eddigi események után már olyan érzés volt, mintha jóval előbb tartanánk. Pedig csak a konténert kell időre kiüríteni. Azért kellemes volt cipelni a teljesen új berendezéseket, eszközöket, melyeket jobb híján az ötös unit ölelő falai között helyeztünk el, míg a kész motel berendezése el nem kezdődik.

Tulajdonképpen egyetlen zavaró tényező van jelen pillanatban is az életemben, ami nem más, mint a nagyon elégtelen internet kapcsolat. Valamiért az én gépemet eddig nem sikerült beállítani egy újabb hotspot elérésére, ezért csak az internet szolgáltató irodájának környezetében tudom használni az amúgy sem nagy sávszélességgel bíró kapcsolatot. Viszont most mi pont az ellenkező irányban szállásoltuk el magunkat, így a fenti lehetőségre csak ritkábban van alkalom. Remélem, hogy megoldódik mielőbb a probléma, mert azt hiszem, nem vagyok túlzott igénnyel az új élettér iránt, de a net kapcsolatra szükségem van.