Végre építünk!

Elérkezett végre a mai nap is, amikor már nem csak a rombolás, hanem az építkezés fázisa is kezdetét vette. Felkerültek az első fal elemek, készül a mennyezet és lassan láthatóvá válik a változás a szorgos mesteremberek keze és munkája nyomán.

Terveink szerint a unit5 lesz az első, ami elkészül, ugyanis a határidők miatt már konténer rejtelmes tartalmának kiürítésére is erősen készülni kell. Az ott tárolt anyagok, bútorok, eszközök számára viszont megfelelő helyet kell biztosítani az átmeneti időszakra is, attól függetlenül, hogy itt gyakorlatilag ismeretlen a mások tulajdonának elvétele. Nem véletlen, hogy sem ház ajtókat, sem autókat nem szükséges zárni. A biztonságra azért odafigyelünk és nem előítéletek miatt, hanem azért, hogy még a késztetés apró jele se ébredjen egyik emberben sem a rengeteg cucc megbontására.

Nem tudtam megállni, az első fal elemekről muszáj volt egy fotót készítenem, de aztán a szorgos segédmunkások hangyaéletét éltem egész nap. Persze, az itteni megszokott iramban, de nem hajtósan rohanva, tehát nem kell félni, nem fáradtam holtra.ű

Ma volt az első nap, mikor úgy gondoltam hosszú farmerban próbálok helytállni. Nem kifejezetten az önkínzás volt a célom, de a ragaszkodó füvek és legyek ellen nem volt más ötletem. Azt hiszem bejött a dolog és megtehettem az első megállapítást. Csodálatos gépezet az emberi szervezet, ráadásul nagyon jól tud alkalmazkodni mindenféle környezethez. Alapvetően hidegtűrő típusnak, mondhatni melegvérűnek ismernek, de ma kiderült, jól bírom a meleget is, és még csak nem is verejtékezem jobban, mint shortban. Sőt azt kell mondjam, hogy lassan az „ősztél” is megérkezik ide, mert a hajnali órákban arra ébredtem, hogy picit fázik a hátam. 20-22 fok lehetett.

A napi munka végeztével arra az elhatározásra jutott Icus, hogy most már tényleg itt az ideje, hogy meglátogassuk az előző utazásai során megkedvelt macskáját a Namakoru kikötőben. A helyiek itt bocsájtják lélekvesztőjüket a vízre, ha horgászni indulnak.

A megszokottól ellentétben az egészségesnek, de annál éhesebbnek tűnő cica örömmel fogadott bennünket és kifejezetten hálás tekinteteket vetett felénk, miközben mohón falatozta az esti vacsoránál összegyűjtött és számára elkészített finomságokat.

A közeli naplementében gyülekeztek a parton az éjszakai horgászatra készülő emberek és a csónakok, szerelékek előkészítését követően gyorsan vízre is szálltak, felkészülve arra, hogy sikeres, vagy épp sikertelen fogás esetén akár az egész éjszakát az óceán vizén töltsék.

Mára a kihajózásra praktikusan kialakított öböl képével búcsúzom el.