Húsvét hétfő

Számunkra a mai nap is némi munkával telt, de azért nem kell azt gondolni, hogy nem tettük kicsit ünnepivé a hétfőt. Történt ugyanis, hogy a délelőtt folyamán lecsiszoltuk a tegnap glettelt rétegelt lemezeket, majd valami rendcsinálás céljából elkezdtük összeszedni az elszáradt és lehullott faágakat, kókuszpálma leveleket és így kialakítottunk több rakás hasznavehetetlen kerti hulladék elégetésére való helyet.

Furcsa ez. Itt a rengeteg meleget adó tűzre való, melyért az otthoni rohamosan növekvő nemzetiségi csoportunk egyedei közelharcot vívnának egy-egy hideg téli napon, itt meg nem sokat lehet vele kezdeni. Azért ne tessék azt hinni, hogy minden kerti hulladék a tűz martalékává válik itt. Talán furcsán hangzik, de a helybéliek nagyon is tudatosan ügyelnek parányi szigetük tisztaságára, lakóhelyük tágabb környezetére is. 

Nem említettem még, hogy minden háznál alacsonyabb, magasabb szintű szelektív hulladékgyűjtés folyik, de ami általános gyakorlat a komposztnak való konyhai, kerti hulladékok gondos összegyűjtése és termőfölddé alakítása. Ennek tudatában természetesen mi is a pálma leveleiből, az elszáradt liánok sokszor tíz métert meghaladó szálaiból építettük a máglyákat, míg a vastag levélszárak és felaprított fatörzsek a komposztálás lassú folyamatába kerültek. Néhány hónap múlva a nap és a sok eső hatására kiváló termőtalaj válik belőlük.

A déli órákban irány Alofi, ahol végre jelt adhattam magamról az áldásos net kapcsolat jóvoltából. Összefutottunk Ica néhány korábbi ismerősével a helyiek közül, akik elmondták, hogy délután három órától Nem messze a moteltól Tuapa faluban Food Market lesz, ami amolyan Húsvéti esemény errefelé. Egy nagy sátor alatt összegyűlnek a környező települések lakói és otthoni saját termesztésű, készítésű ételeit kínálják, de több grillsütő is kitelepül ilyenkor. Ezt látnunk kellett.

Gondoltam egy merészet, kértem Icát, hogy most én ülhessek a volán mögé. Valamikor a kilencvenes évek elején volt szerencsém néhány kilométert vezetni egy Angliából származó jobb kormányos autót, de mikor volt már az? Talán az első tíz perc volt mondható szokatlannak, de aztán teljesen jól kezelhetővé vált a fordított felállás. Igaz egy esetben bal lábbal ugrottam a fékpedálra, megfeledkezve arról, hogy automataváltós terepjáróban ülök, de azon kívül, hogy mindkettőnk feje majdnem koppant a szélvédőn, semmi problémát nem okozott a vezetés. De, hát hogyan is lenne ez bonyolult itt, a 40, 60 km/h korlátozó táblákkal szegélyezett utakon és az 5-10 percenként megjelenő szembejövő forgalomban.

A Food Marketben feltehetően a környék összes családja megjelent, mert szokatlan tömeg és autórengeteg fogadott bennünket.

A nagy sátort végigjárva sok megtisztított kókuszdiót (tele kókusztejjel) és eddig még nem látott gyümölcsöket, zöldségeket lehetett látni, na és nagyban serénykedtek a hatalmas grillsütők mögötti emberek is. 

Az egyik család standján kellemes illatú, bár nem túl bizalomgerjesztő külsővel rendelkező eledelt láttam, ami később kiderült, hogy ha nem is szép, de nagyon finom gyümölcssalátát rejtett. Itt jegyzem meg ismét egyszülött fiamnak, hogy az ételeket sem szabad a külsejükről megítélni, mert nem tudható milyen csodás ízek rejlenek a csúnya külső mögött. Íme a csúnya finomság.

A gyümölcssaláta egyébként az üzletekben is kapható gyümölcskonzerv, friss, puha kókusznyesedékkel és kókusztejjel való vegyítésével jött létre, garantálva így a finom ízek harmóniáját.

Az esemény nem tartott túl hosszú ideig, ugyanis a lakosok egyik kedvenc elfoglaltsága az evés, hát gyorsan felfaltak vagy felvásároltak mindent. A vacsorát megvásárolva és a kocsi hátsó ülésén biztonságba helyezve mi is visszaindultunk még rövid időre a motelhez, ahol a máglyák meggyújtása és felügyelete volt soron. Hogy lehessen tudni miről is írok, itt a dzsungel, közepén a tűzzel.

Figyelve a tüzet, beszélgettünk, tervezgettünk, mikor a szél, a napfény és a füst játékára figyeltünk fel. Egyszerűen festői, így közel harminc fokban egy órával a naplemente előtt.

Haza (szállásra) érve elfogyasztottuk a remek vacsorát. Évek óta nem ettem ilyen finom, zamatos médium módon átsütött marha sztéket, viszont soha nem ettem még főzött, szeletelt taro gyökeret, ami, ugyan sóval, borssal kapott is valami élvezhető ízt, de azért nem válik a kedvencemmé. Pedig sokan érdeklődnek, hogy szeretjük-e a taro-t.

 
A nap befejezéseként következett a holnapi, remélhetően buzgó szakemberekkel induló munkanap tervezése. Egy alkalommal felpillantva a munkából, egy vendéget pillantottunk meg a mennyezeten, Egy valódi gekkót, olyat, amit mi odahaza gekkónak hívunk. Írtam, hogy itt minden gyík gekkó néven fut, nem igazán használják a lizard (gyík) angol kifejezést. Ez a vendég viszont tényleg az általunk is gekkóként ismert egyed volt.