Az óceán komolyabb arca

Az utóbbi napokra az volt a jellemző, hogy szinte egyik pillanatról a másikra elsötétült az ég és eleredt az eső. Azon túl, hogy ezek „csak” egyszerű száraz évszaki záporoknak mondhatóak, kellemesé teszik az amúgy is kristálytiszta levegőt és még a hőmérsékletet is csökkentik néhány fokkal.

Az itteni eső merőben más hatást kelt bennem, mint az otthoniak. Itt szinte kedvem támad kiállni a záporba, és visszaemlékezni gyerekkorom falusi környezetére, amint az utca porát sárrá változtató nem meleg, de bársonyosan langyos nyári zápor hull rám, miközben élvezettel építem a friss sár felhasználásával a vízfogó gátakat és vízelvezető csatornákat. Soha nem titkoltam, gyermekkorom egyik legszebb élményei közé tartoztak azok az órák, amikor a nyári nap melegét enyhítő esőt követően önfeledten alkothattam az elképzelt világom elképzelt vízi védelmi tereptárgyait.

Manapság már szeszélyessé és korántsem olyan önfeledt perceket okozó eseménnyé változtak a nyári záporok odahaza.

Ám itt ez is más. Láttam falvak közt gyalogló embereket, kik az egyik faluban – csöppet sem zavartatva magukat -, bőrig áztak, de mire a következő faluba értek, már száraz ruhában léptek el a falunevet jelző tábla mellett.

Ilyenformán már engem sem zavar némi zápor, sőt felfrissít és vidámmá tesz. Egy ilyen esős délutánt követően Alofiban volt dolgom és nem tudtam nem észrevenni az óceán újabb, komolyabb arcát. Félelmetesnek ugyan nem mondanám, de hogy tisztelete ébresztett bennem, az bátran állíthatom.

A kikötőnél megszakítva utamat gyorsan elő is kaptam a kamerát, hogy megmutassam milyen látvány tárul egy borús, eső utáni délutánon az idetévedt idegen szeme elé.

Egyszer csak észrevettem, hogy feltehetően csak engem nyűgözött le és egyben félemlített meg a végtelen óceán ezen arca, hiszen a helyi halászok továbbra is rendületlenül végezték munkájukat a nagy fogás reményében.

Ma szombat van. Tegnap délután óta esik időnként, de az éjjel folyamán és most is szinte vég nélküli égi áldásban van részünk. érdekes, hogy kevésbé sem zavar, mint odahaza.