Üdv az olvasónak!
A mai
nap zömében adminisztratív feladatokkal telt, ami azt jelenti, hogy Icus
szervezett, tárgyalt, bemutatott, én meg szorgalmasan figyeltem, bólogattam és
próbáltam megfejteni, hol is tart a társalgás.
Sok más papírmunka mellett sikerült ténylegesen is lépést tenni a motel
felújításának irányában, megrendelésre kerültek az első szakaszban szükséges
burkoló anyagok és kiválasztottuk a mennyezetet és a beltéri ajtókat fedő
festékeket.
A sok séta közben (ugye autó csak 14-e után lesz), ismét
előkerült a kamera, mert itt minden arra késztet, hogy a látottakat örök életre rögzítsd valami módon magadnak, vagy az utókornak.
Több helyről kaptam kérdést, hogy hol lakunk most? Átmenetileg az alábbi kis házikó az
otthonunk, de hamarosan továbbállunk.
Kilépve a mostani szállásunk teraszára az alábbi képen látható épület tekint rám vissza az utca túloldaláról.
Na és!
–mondhatnánk. De kérdezem én, ki dicsekedhet el azzal, hogy egy hetet az országházzal
szemben, ráadásul alig ötven méterre attól töltött el a főutca másik oldalán?
Hogy ne gondolja senki azt, hogy csak papaján és egyéb honos
gyümölcsökön élek, meg kell mutatnom, hogy itt is van hol vásárolni, hisz
létezik szupermarket, ahol valóban minden kapható, csak pénz kell hozzá és ez komoly. Persze az itteni
viszonyokhoz igazított külső megjelenéssel.
Ma délután nagy elhatározásra jutottam. Elfogadom kedves
hozzáértőim és ismerőseim tanácsát, mindenképpen megáztatom agyongyötört
lábamat a vízben. El is indultunk az egyik alkalmas reef felé, de megint olyat
láttam, amit meg kell mutatnom.
A sérült láb fürdetése egy élmény volt. Hosszú hónapok óta
ez az első alkalom, amikor minden korlát nélkül minden környező bőrfelülete
érezhettem a víz jótékony hatását. Ráadásul ez itt az óceán közepén adódott
meg.
Hogy ne nagyon érzékenyüljek el az élvezettől, bizony figyelnem kellett az
esti dagály hullámaira, de talán látszik a képen, hogy örömmel teszem. Aztán
mégis alul maradtam.
Ez volt a mai nap, egy újabb a rám váró hosszú, de bizonyára
mindig tartalmas időszakból.
Folyamatos üdvrivalgós mosollyal nézem át újra meg újra a fotókat, JohnyBeni! :-)
VálaszTörlésGyönyörű, gyönyörűűűű! És nagyon profin komponált képek, túl azon, hogy maga a fotó tárgya is első díjas nálam.
Azért a lelkemet nagyon melengeti, hogy Téged is láthatlak végre a fotókon, külön köszönet Icának, mert minden bizonnyal Ő készítette..., szívem szerint arra kérnélek, hogy minden bejegyzés alkalmával legyen ott újabb és újabb a kedvemért..., nyilván, Rád, és a lehetőségeidre bízom, hogy ez mennyire teljesíthető. :-)
Nagyon várom a fejleményeket, hogy hogyan reagált a bokád a rendkívüli, remek gyógyfürdőre!
Ölellek,
Hugo
Szia Jani!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólóhoz,gyönyörű a hely és jó látni Téged benne!Hogy van a lábad? Gyógyulgat tovább? Vigyázz azért a kígyóval a vízben! Tényleg, milyen állatok őshonosak arrafelé?
Tegnap előtt véletlenül az egyik előző írásodhoz írtam a megjegyzést. Megtaláltad? Azt hiszem az utazásos naphoz.
Légy jó!puszi!Edina
Szia Kedveseim,
VálaszTörlésköszönöm a kérdéseket, szépen alakul a sebem, úgy tűnik valóban sokat jelent az itteni klíma a gyógyulás szempontjából.
Valójában még nem térképeztem fel az itteni állatseregletet, de az biztos, hogy a kutyák is és a csirkék is vadon élnek. Láttam már sok-sok apró gekkót (gyíkot), szebbnél szebb színben, amelyek nagyon kíváncsiak.
Egyenlőre ennyi az állatokból, de majd tájékozódom.
Persze, minden megjegyzést olvasok attól, hogy ha esetleg nem is reagálok rá.
Legyetek jók!