2012. március 31, az első tényleges lépések, vagy
inkább szárnyalások az új világ felé.
Eljött ez a nap is. Volt idő, mikor csak
rácsodálkoztam azokra, kik gondoltak egyet és egy másik földrészen kezdték újra
életüket. Talán irigyeltem is őket. Vágytam én is menni, de mindig itt tartott
valami. Vagy valós ok, vagy csak egy idea. A lényeg, hogy maradtam,
tapasztaltam és egyre sötétebben láttam és éltem meg a dolgaimat.
Aztán jött a
trauma – lelki és testi értelemben egyaránt -, és emberként változtam. Ma már
figyelek magamra, figyelek a környezetemre és merek változni, merek
változtatni. Nekem ehhez 53 évet kellett megélni. Lehet, hogy ennyire későn érő
típus vagyok? :)