Miért?

Bárki megmondhatja rólam, hogy alapvetően nem vagyok exhibicionista típus, márpedig a blogírás valamilyen szinten ezt is megköveteli.

Ugyanakkor egy íródeáknak sem kiáltanám ki magam, így előfordult és előfordulhat, hogy levelekre késve válaszolok, vagy nem rendszeresen adok hírt magamról. Tehát  mostantól blogírásra adom a fejem.

Miért?

Azért, mert ismét életem egy jelentős döntését hoztam meg, ami emberi, minőségi változásokon túl helyváltoztatással is jár. Ráadásul nem is kis távolságú helyváltoztatással, hisz több, mint 20 ezer kilométer lesz a távolság köztem és szeretteim, barátaim, ismerőseim között.

Adódott tehát a kérdés, hogy miként adjak megnyugtató hírt minden érintetnek úgy, hogy ne kelljen ugyanazokat a mondatokat sokszor leírni időt rabló módon? Több alternatíva közül a blog tünt a legalkalmasabbnak.

Gyors, kifejező, mindenki által bármikor elérhető, színessé tehető, könnyen aktualizálható, egyféle párbeszédre képes és szükség esetén egyetlen mondattal megnyugtathatom az értem aggódókat olyan esetben, ha idő hiányában a levélre adandó válaszok késnek.

Elindítom hát egy új világban az új életemet egy számomra is új, de eddig legalábbis nem használt kommunikációs formában. Reménykedem, hogy a családtagokon kívül sok barátnak, ismerősnek tudok itt új és érdekes információkkal is szolgálni, hisz egy olyan környezetben lesz szerencsém élni, ami  messze távol áll az általunk ismert és megszokott élettértől.

Nincs másról szó, mint a Niue szigetállamról, ami társult állama Új-Zélandnak, így már talán kitalálható, hogy a föld déli féltekéjén van az úti célom. (A szigetről egy következő posztban részletekkel is szolgálok.)

Miért?

Adatott egy lehetőség, mely nem a pénzhajhászásról szól és adatott egy miliő, mely teljesen más, mint amiben eddig próbáltam boldogulni. Az utóbbi időben sok jelét éreztem, hogy lassulnom kell, de nem tettem, hát cselekedett a testem és leállított. Sokáig vágytam vissza a taposómalomba, hisz nem elemem a semmittevés, sokkal inkább dinamikus embernek ismernek, mint henyének.

Aztán a test ismét figyelmeztetett, de már keményebben. Volt 4 homályos napom, mint kiderült élet-halál közt, mikor minden megváltozott, de leginkább belül, a lelkemben, a gondolataimban.

Megértettem, hogy itt az idő mást és másként csinálni, ha még élvezni akarom az életet, ha még tovább kívánok jutni a boldogság felé vezető úton.

Egy régi kedves sporttársam és talán barátom is néhány évvel ezelőtt megtalált a nagy világháló rejtekében és azóta rendszeresen váltottunk leveleket. Kiderült jelenleg Új-Zélandon él és igen érdekes terveket dédelget. 

Kíváncsi lévén a részleteket is előbb-utóbb megismertem és már az első pillanattól sóvárgóan gondoltam arra, hogy arrafelé milyen egyszerűen megvalósíthatja az álmát az ember, még akkor is, ha nem milliókkal indult útnak annak idején.

Aztán mentek a kíváncsi kérdések, jöttek az érdekesebbnél érdekesebb válaszok és egyszer csak az ajánlat.

December eleje óta csak azon őrlődtem, hogy vállaljam a kihívást, vagy térjek vissza az itthoni mókuskerékbe. Az úgymond újjászületés, a megváltozott felfogásom és értékrendem már megkönnyítette a döntést, vállalom az ismeretlent és megyek.

Persze, azért ez ennél kicsit bonyolultabb, hisz van egy fiam és van egy húgom, hogyan fogadják a megdöbbentő elhatározást és mit válaszolok, ha felteszik a kérdést:

Miért?

Azt hiszem én lehetek a legszerencsésebb ember, mert néhány szomorú nap és fájó érzések után elfogadták és feldolgozták a döntésemet. Tették ezt úgy, hogy tudják a távolság miatt a fizikai érintkezésre lehet, hogy csak évek múlva lesz lehetőség. Nagyszerű család, köszönöm Nekik, hogy el tudnak engedni.

Szóval, hamarosan elindulok. Egyre magasabb bennem az adrenalin szint. Elindulok óriási kíváncsisággal, talán erőteljes kalandvággyal, de lelkiekben felkészülve minden jóra és rosszra. A hírek szerint úgy kell berendezkednem, hogy vége a féktelen dinamizmusnak, sokkal lassabb az élet, mint idehaza. 

Mindezt a végtelenül egyszerű életkörülmények, az őslakosok közvetlen, de nem tolakodó viselkedése, az állandóan mosolygó és folyton integető emberek és a trópusi természet minden csodája képes ellensúlyozni.

Hamarosan kiderül.

Azt tervezem, hogy minden érdekes tapasztalatot, története látványt megosztok itt a blog olvasóival és talán a végén mindenkinek egy kerek világ állhat össze arról a szigetállamról, amely oly sokban különbözik eddigi életem színterétől, arról, mely vélhetően hosszú távon lakóhelyem, talán második hazám lesz.