Avaiki Caves

A korábbiakban már tettem említést arról, hogy közvetlenül a motel mellett, sőt a földterülete alatt helyezkedik el a sziget egyik ismert és számon tartott nevezetessége, az Avaiki Caves, az Avaiki barlangok.

Azt is írtam már, hogy két barlangról van szó, egy zártról, mely a szárazföld felől közelíthető meg és az óceán felől csak két szűk nyíláson áramlik be a víz, míg a másikba csak a víz felől lehet bejutni és megcsodálni a belsejét.

Ma 14.02 órakor volt a Low Tide, azaz az apály és az előrejelzések szerint igen alacsony vízállásra lehetett számítani, ezért már korábban elhatároztam, hogy kihasználom majd a lehetőséget és szétnézek azokon a helyeken is, ahol eddig még nem jártam.

Néhány perccel két óra után el is indultam és leérve egy vizes, holdbéli táj képe tárult elém, bármerre is fordítottam a fejem.

Ez az a reef, mely gyakorlatilag a több helyen 20-30 méteres magasságú partszakaszok alatt, platószerűen helyezkedik el, akár 100 méter távolságra is benyúlva az óceánba. 

Kihasználva az alkalmat, kellő távolságra sikerült szárazlábbal behatolnom a reffre, hogy megmutathassam azt a nyílt barlangot, mely a motel telek alatt található. A parton látható fák az épület előtti területen állnak.

Természetesen nagyon kíváncsi voltam magára a barlangra is, így némi ügyeskedés árán megközelítve azt, bámulatos látvány tárult a szemem elé. Csodálatos cseppkövek és lávapadkák, kristálytiszta barlangi tó és rejtélyes bevágások, nyílások. Egyszerűen káprázatos.

Miután a természet alkotta építészeti csoda látványától hosszas nézelődés után sikerült megszabadulnom, észrevettem, hogy a tavacskában zajlik az élet. Nosza, gondoltam, akkor folytassuk a felfedezést az élővilág megismerésével. A tóban apró halak kergették pajkosan egymást, de az idősebbek közül volt, aki oldalra fordulva, kíváncsian figyelte, ki zavarta meg a megszokott életüket.

Tovább indulva az élővilág felfedezésére, egy egész család tengeri uborkába botlottam, de voltak, akik elkülönülten, feltehetően épp fontos megbeszélni valójukat osztották meg egymással.

Tovább araszolva a reefen rá kellett jönnöm, hogy az emberek is jó példát vehetnének időnként a természetből. A legkülönbözőbb állatok élnek békésen egymás mellett a néha alig 50 cm nagyságú, vízzel teli kicsin kráterekben anélkül, hogy zavarnák egymást. A koralloknak hirtelenjében négy-öt változatát is láttam ugyanazon a területen.

Volt még némi időm, hát tovább egyensúlyoztam a kráterszerű lukacsos sziklákon és egyszer csak meglepve láttam, hogy egy szikla vájatban tengeri kígyók élvezik a nap sugarait. Persze itt is volt, aki elvonulva a társaságtól, inkább a szikla réseiben kutatott némi élelem után.

Annyira rabul ejtettek a kecsesen tekergőző és napozó kígyók, hogy észre sem vettem, amint egyik társuk a mellettem lévő sziklaperemre settenkedve, kíváncsi tekintettel vizsgálja az idetévedt idegent. Az a szerencse, hogy már ismerem az állat veszélyességi fokát, gyakorlatilag azon kívül, hogy rettenetesen kíváncsi nem támadó fajta. Az is igaz viszont, hogy ha megrémül, vagy bántja az ember, védekezésül támadhat és bizony a mérge egy percen belül öl. Ami miatt mégsem hallani ilyen kígyók által elkövetett halálos balesetekről, az azért van, mert a kígyó méretei miatt képtelen bárhol harapni, így kifejezetten az újjak közötti lágy bőrredőkre támad.

Íme, a váratlan közelségű találkozó.