Makefu, Village Show

Igen, egy újabb Village Show. Nem feledtem el, hogy ez a téma már több alkalommal is előfordult a blogon. Untatni sem szeretném a tisztelt olvasót, de ami miatt mégis újból egy „falunapról” készítek bejegyzést, annak oka, hogy ez az esemény - hogy úgy mondjam -, kisfalumban zajlott a hét végén.

Hamarosan indul a turista szezon és ilyentájt megsűrűsödnek az országban az ilyen közösségi események. Minden helyi lakos tisztában van vele, hogy az idelátogató idegenek minden niuei emlékükben az ő munkájukat, tradíciójukat, életük piciny darabját viszik hírül az új világ felé, ezért a közösségi élet e módján keresztül igyekeznek bemutatni az adott település jellegzetességeit.

Minden ilyen esemény valamiben más, mint a többi. A Makefun szervezett rendezvényre leginkább az volt a jellemző, hogy a már ismert terményeken kívül igen szép számban jelentek meg a kézműves munkával készített szebbnél szebb termékek. A jellegzetes motívumokkal díszített textilek között megtalálható volt a kézileg batikolt terítő és falvédő, a különböző nővények leveleiből, vagy háncsból fonott mutatós és értékes kosarak és napvédő kalapok, használati eszközök és persze a régi idők vadászó fegyvereiből mára játékszerré váló eszközök. 

A kézműves termékek közül talán a kosarak voltak a legfeltűnőbbek, hisz a hagyományos technikával készült bevásárló kosarak magukon hordozzák a civilizált ízlésvilág esztétikai jegyeit, sőt kifejezetten divatos, a világ bármely nagyvárosában szépségével feltűnést keltő táskákat is megvásárolhatott magának itt az idelátogató.

A másik, itt elterjedt használati tárgy azért keltette fel a figyelmemet, mert feltűnően hasonlít, az odahaza gyerekkoromban nagyszüleim házánál használt vessző seprűre. Itt egy számomra még ismeretlen növény szívós részeiből készül a seprű melynek egyik példányával már én is több alkalommal végezhettem hatékony tisztogatást.

Természetesen itt sem maradt híján az, aki a szemein túl testét is kényeztetni kívánta finom étkekkel, ugyanis több grill tűzhely ontotta magából a finomabbnál-finomabb illatokat. 

Most nem az ételekre helyezném a hangsúlyt az alábbi képekkel, sokkal inkább fontosnak tartom azt, hogy bizonyítsam, az itteniek minden munkát szívesen elvállalnak. 

Az alábbi fotón épp Kris, a motelben is dolgozó villanyszerelő végzi a nem igazán szakmájába vágó feladatot, amint látható, minden gond nélkül, akár édes teherrel a vállán.

A hagyományos színpadi események itt is sokszínűek, kedvesek és látványosak voltak. Hallhattunk helyi dalokat gyerekekből álló kicsin zenekar, de nagy létszámú együttes előadásában is, a szokásos 

pénzgyűjtő kosár kíséretében a színpadon.

Aztán megkezdődtek a táncos bemutatók. Persze a jó előadást néha kellemetlen, de alapos előkészületek előzik meg.

Ám a tánc közben már koncentráció és a szereplés tudata tükröződik vissza a gyermeki arcokról. Mondanom sem kell, hogy a legfiatalabb szertelen táncos elragadó volt, de ítélje meg az olvasó az alábbi képek láttán.

Később amatőrökkel kibővülve, egész kis tánckar alakult ki a színpadon, szórakoztató előadással bizonyítva, hogy a vérükben van a ritmus és a tánc szeretete.

Tartalmasan, a helyi szokásokból ismét némi ízelítőt merve telt el ez a szombati nap is, mely ismét meggyőzött arról, hogy jó helyre kerültem és hosszú idő lesz, míg megismerem ezt a csodálatosan egyszerű, természeti szépségekben gazdag, kedves emberek lakta országot.