Show must go on…

A Quine együttes nagyszerű slágerét dúdolgattam, mikor eszembe jutott, hogy itt a blogon is érvényesíteni kellene a fenti jelmondatot. Lassan öt hete, hogy ismét egyedül tartom a frontot a motelnél, ám ez nem jelenti azt, hogy nem zajlanak az események a háttérben.

Azt gondolom az előzetes terveimnek, elképzeléseimnek megfelelően sikerült több olyan dolgot elvégeznem az egyedüllét alatt, melyek sem nagy szerszámigénnyel, sem anyagi kiadással nem jártak. Hogy mik ezek, nem részletezném, hisz a munkám része, semmi extra nincs a végzett feladatokban. 

Ám amiért mindenképpen tollat, azaz billentyűzetet ragadtam, az oka az, hogy ismét tágult a látkép az óceán felé.

Egyik előző bejegyzésben már megmutattam, hogy milyen nagyszerű a kilátás a végtelen vízfelületre és arról is szóltam, hogy ennek jobboldali határát a területet uraló legmagasabb szikla határolja. Most változott a kép,  a látótér valóban kiszélesedett.

Ilyen volt...

...ilyen lett.

Történt ugyanis, hogy döntés született, fel kell deríteni a lookout-ot  uraló szikla jobb oldalát, és ha van rá mód, ki kell irtani a bozótot, ki kell vágni a fákat, míg a telekhatár és a terep azt lehetővé teszi.

Néhány hete felkészültem egy reggelen, hogy a napi feladat a határkövek felkutatása és láthatóbbá tétele lesz. Azokkal nem is volt különösebb probléma, melyeket már ezelőtt megtaláltunk, de kihívásnak ígérkezett a sziklás és szakadékos területen, erdőben elhelyezett határkő felkutatása. Jobb híján az ösztöneimre hallgatva indultam el az erdő rejtekébe, utat vágva magamnak a magas aljnövényzetben úgy, hogy lehetőleg ne zuhanjak a néhol két méteres mélységet is elérő éles szikla élekkel szegélyezett szakadékba. Akkor csak egy meglepetés volt, utólag értékelve az ösztön ereje az talán, ami azt eredményezte, hogy mire a szirt peremére érkeztem, a határkövet láttam a lábaim előtt. Mindössze fél óra volt a rászánt napból.

Innen már csak a megvalósítás maradt, ami azért nem kis feladat, hisz a terep bonyolult és valójában az erdő növényzete miatt nem is átlátható. Mindenesetre néhány napos munkával a kilátó szikla jobb oldala nagyjából megtisztult, mostanra már csak az utómunkálatok maradtak. 

Az alábbi képen jól látszik a szirt tetején a most már fehér rúddal is láthatóvá tett határkő, melyet eddig a sűrű növényzet rejtett és mint látható, a kilátó szikla és a határkő között egy szakadék tátong.

Ma épp akkor vállalkoztam némi munkára és a fotók elkészítésére, mikor apály volt. Meg kell mondjam, a sziklák tetejéről is csodálatos a reef.

Jól láthatóan a turisták is élvezik a kellemes időjárást, az óceán végtelenségét és a reef természetes medencéjének kristálytiszta, csodálatos vizét.