Ma kerékpárral mentem át a nyolc kilométerre
lévő Alofiba és út közben volt időm kicsit alaposabban szemrevételezni a
környezet piciny részét, ahol immár több mint fél éve töltöm mindennapjaimat.
Persze, közben gondolkodtam, mik azok az érdekességek, melyek érdeklődést
válthatnak ki a blog olvasói között.
Az út során látottak inspirálnak új
ötletekre, így elkezdek egy új sorozatot, mely azokat a látványosságokat
mutatja be, melyek történelmi helyként, vagy egyszerűen a szépség okán az ide
látogatók számára ajánlott időtöltés lehet.
Kezdem talán egy olyan
barlanggal, mely Alofi női lakosságának régen alkalmat adhatott – mai kifejezéssel
élve -, némi információ cserére is a fárasztó munka mellett.
A látogatót fogadó ismertető
tábla hevenyészett fordításban az alábbi információkat osztja meg az idegennel:
A barlang és annak tavacskáit a hagyománynak megfelelően a falubéli
asszonyok látogatták száraz időjárás
idején a begyűjtött nyílgyökér megtisztítására, melyekből a helyi ételként
ismert pitako készítésekor használt tálakat fonták. Ugyanakkor a fő barlang hátsó
fala mentén lévő kis tavacskák által összegyűjtött friss vizet gyógyítás és tisztítás
céljára is alkalmazták.
Vaila is az Alofi Észak Tengeri Védett Terület része és elővigyázatos
séta során megszemlélhetők a tengeri élet rendjébe tartozó halak és rákfélék.
A hely legjobb bejárása apály idején lehetséges, amikor a sziklapad
kicsiny, légző-csöves búvárkodásra alkalmas tavai is felfedezhetők.
Hogy a história helyszínére az
asszonyok is odaképzelhetők legyenek, álljon itt néhány fotó a barlangról és
környezetéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése