A legutóbbi alkalommal jeleztem,
hogy a sziget észak-nyugati végében egy pontból két irányban elhelyezkedő
természeti csodát lehet megközelíteni. A mai alkalommal azokat a boltíveket
mutatom meg a kedves olvasónak, melyek egyedi módon vitték hírét a szigetnek és
létezésüknek.
Már többször jártam itt a
Matapánál és mindig megfogadtam, hogy legközelebb a másik ösvényen is felfedező
utat teszek. Nem történt meg mostanáig, mintha valami belső sugallat azt mondta
volna, időigényes lesz a Talava Arches felfedezése. Nos, a szokottól nehezebb,
javarészt enyhe emelkedőkből álló és leginkább sziklákon át vezető utat valóban
csak a kellő mennyiségű idővel és elszántsággal rendelkező látogatónak
ajánlhatom.
Ajánlom is, hiszen a füllesztően
párás levegőben, csúszós és egyenetlen sziklaösvényen megtett több mint fél
órás út végén egy újabb csoda várt.
Természetesen mielőtt elindultam
tanulmányoztam a tisztáson felállított tájékoztató táblára írottakat, melyek a
következő információkat árulták el:
Mióta a Talava boltívek szerepeltek a niue-i postai bélyegen, hírnevük
messze megelőzi őket az ideérkező látogatók körében.
Ezek a különleges, a természet által megszámlálhatatlan éven át
faragott ívek, mint őrszemek állnak a sziget fölött. A legnagyobbat egykor a
betelepedők használták megfigyelő- és őrhelyként, kémlelve a látóhatárt,
közelgő behatolók jeleit kutatva.
A cseppkő oszlopok és álló cseppkövek által határolt első barlang
bejárata egy impozáns látnivaló, de nagyon csúszós tud lenni, így óvatosságot
igényel.
A Talava megközelítése egy feltűnő csapáson lehetséges, amit nem túl
nehéz legyőzni, habár néhány részen egyenetlen. Javasolt követni a különböző
távolságokban, a fatörzseken elhelyezett narancsszínű jelzést, mely végig jelzi
az ösvényt. Ajánlatos ezt a tanácsos megfogadni, mielőtt valaki megkezdi az
utat.
A látogatására rendszerint az apály ideje a megfelelő, amikor lehetőség
nyílik a legnagyobb boltív megközelítésére a sziklapadon át.
Kissé fáradtan, a verejtéktől és
párától csurom vizesen megérkezve ismét elállt a szavam a látványtól. Minden
úgy van, ahogyan a leírásban szerepel, sőt az ismertető csak morzsáját képes
annak megjeleníteni, amivel itt szembe találja magát a látogató.
A fáradtság és
nem túl kellemes közérzet abban a pillanatban elszáll, amint a szűk nyíláson
átküzdi magát a vándor és megpillantja a gyönyörű oszlopokat és a barlangot
magát. Ám a valódi látványosság még hátra van. Néhány perc további óvatos
sziklamászás és előtűnik a boltívek méltóságteljes látványa, háttérben a
végtelen óceánnal.
Én már az aggteleki barlangban elsírtam magam a szépség láttán..., képzelem, mi lenne velem ott, Nálad...!! :-D
VálaszTörlésMESÉÉÉÉÉS!