Village Show in Tuapa

Péntek este, mikor internetezni kerekeztem Tuapába, egész úton illatok kavalkádja járta át orromat, pedig mindössze ezerkétszáz méter a távolság. Az út menti házakban nagy volt a sürgés-forgás, szinte mindenhol nagyüzemet jelezett a felkapcsolt világítás. Tuapa készült a szombati show day-re.

Mivel vannak már kötödések a faluhoz – Jack az építő és Asora, ifjú barátom -, természetes volt, hogy kíváncsi vagyok a rendezvényre. Annál is inkább, mert kezdem látni, hogy a 14 falu egyféle versengése ez az esemény. El is határoztam, hogy a jövő év egyik sorozata a village show rendezvények meglátogatása és összehasonlító értékelése lesz, amennyiben ez a kedves blog olvasóim körében érdeklődésre tarthat számot.  

A falu főterén van egy közösségi ház, melynek sarka ad rendszeres helyet az internetkapcsolataim létrehozásához, ugyanis az antenna épp magán a házon van elhelyezve. Az este alig tudtam megközelíteni, ugyanis már a helyszínen is javában folyt az előkészítés, épültek favázak és kerültek rá a pálma fonatok, vagy épp állították a rendezvénysátort.

A szombat délelőtt programja tehát látogatás a tuapai Village Show-n. Már fél nyolc körül autók hosszú sora húzott el a motel előtti útszakaszon, igen szokatlan forgalmat generálva így a környéken. Javasolták már sokan, hogy ilyen rendezvényekre időben érdemes kilátogatni, nem csak azért, mert a barbeque sütők ebben az időben ontják a finomságokat, hanem azért is, mert a kulturális műsorok előtt érdemes szétnézni.

Nyolc órakor kissé felhős ég és valóban tömeg várt a falu főterén, ahol bizony első szembetűnő dolog volt a némi szervezettség melynek eredményeként, sokkal áttekinthetőbb, de bensőségesebb volt a rendezvény. 

Természetesen első körutam a kínálat feltérképezése volt, így körbejárva a teret megállapíthattam, hogy mint általában itt is több, kisebb-nagyobb sátorban készítik és kínálják a barbeque tálakat, melyeken az illatos húsok mellett elmaradhatatlanul foglalt helyet néhány szelet taro és némi saláta.

Az előző délután készült sátrak között volt néhány igazán jól sikerült, mely díszítésével, majd kínálatával magára vonta az emberek figyelmét.

A termékkínálat hasonlónak indult, mint az eddigi village show-k esetén, ám végül itt is találtam olyan, eddig nem látott ételalapanyagot, amit eddig nem volt szerencsém közelről szemügyre venni.

Az új gazdára várva elnyomta az álom...

Egy kosár uga

                    

Ez egy itt honos kagyló. Mérete legalább 30 cm.

Itt tudtam és figyelhettem meg, hogy a közszemlére kitett áruk, termények, állatok mellett mindig a készítő, termelő, tenyésztő illetve halászó gazda neve van feltüntetve mindaddig, míg az áruk lemérése, értékelése meg nem történik. Amikor ez a minősítés megtörténik, a termékek, áruk szabadon megvásárolható a látogatók által.

Ezen a rendezvényen megint találtam olyan kínálatot, ami eddig még máshol nem volt. Az egyik standon gyönyörű virágcsokrok kellették magukat.

 

 A kulturális eseményeket a helyi tiszteletes és több más prominens személy rövid beszéde nyitotta meg, majd felvonták a falu zászlaját.

A kulturális bemutató érdekessége volt, hogy a látottak közül ezen a show-n először csak és kizárólag a helyi fiatalok és igen fiatalok vettek részt a produkciókban, míg máshol általában sok a más faluból meghívott előadó. Az előadásokban főleg helyi táncok és dalok kerültek bemutatásra, de mosolyt csalt az emberek arcára egy négytagú vicces fiú csapat és láthattunk egy szamoai táncelőadást is, melyben Asora is megmutatta ebbéli képességeit.

Szereplő a falu apraja-nagyja

Ki hinné, hogy a kókuszhély hangszer is lehet...

Igazi tánc, valódi beleéléssel...

Samoai táncok

A vicces fiúk

A műsorszámok végén, távozóban felfigyeltem arra a templom épület mellet emlékműre, mely mellett már annyiszor elmentem, de eddig nem vettem észre a rá helyezett táblát. 

Ki gondolta volna, hogy nem csak a világháborúknak, de még a vietnámi háborúnak is adott hősöket ez a falu?

Ismét sok szép élménnyel és információval távolodtam egy számomra még mindig izgalmas village show-ról.

Köszönöm Tuapa.