Gyorsjelentés és egyéb érdekességek a tamakautogai falunapról…

Nem szándékom falunapi bejegyzésekkel untatni a tisztelt olvasót, de az tény, hogy ebben a piciny közösségben egy ilyen esemény nagy jelentőséggel bír.

Elég csak abba belegondolni, hogy a Niue köztársaság 1500 főnyi állampolgára kevesebb, mint 20 említésre méltó faluközösségben él, így minden egyes village show, vagy hasonló esemény bizony tömegeket mozgat meg.

A múlt szombaton a sziget déli részén fekvő Tamakautoga adott helyt a rendezvénynek.

Gyakorlatilag már jómagam is célzatosan indulok el egy ilyen falunapra, keresve azokat a tárgyi értékeket, amelyek Niue nemzeti értékrendjében jelentőséggel bírnak, amelyeket az itt élők fantáziája, kézügyessége alkotott, vagy épp szükséglete termesztett.

A mostani rendezvényen is szebbnél szebb, míves használati és dísztárgyakat fedeztem fel, melyekből az alábbi képeken mutatok be egy csokorra valót.

A már jól ismert legyezők, csak profibb kivitelben

Ezen nyakláncok érdekessége, hogy esőt követően
gyűjtött, apró sárga csigaházakból fűzik szorgos kezek

Természetesen a szokásos terményfelhozatalban itt is megtalálhatók voltak a banánfélék különböző fajtái, de ráakadtam egy itt termesztett ananászra is. 

A meglepetést viszont a magyarországi arborétumokban is fellelhető bread-fruit okozta - melyről, mint kiderült, vékonyra szeletelve, olajban kisütve ízletes chips készíthető.

Bread-fruit

A zöldségfélék között ott volt a jól ismert taro, melynek gyökerét 3-4 órás főzést követően, kihűtve, héjától megtisztítva kenyér helyettesítőjeként kedvelik a helybeliek. Többször fogyasztottam már ebből a zöldségből, de ízetlen volta miatt csak kellő mennyiségű sóval, borssal találtam elfogadhatónak. 

Ahogy az az alábbi képeken látható, az áru kiválasztása és gondos mérlegelése fontos része a taro értékesítésnek, ami talán a növény, étkezésben betöltött fontos szerepe miatt alakult ki.

Ugyancsak több féle volt most a kínálatban a sweet potató (édesburgonya) gumókból, melyekről mint fogyasztó még nem tudok véleményt mondani. Végül láttam újhagymát, mely eddig egyik village show kínálatában sem szerepelt.

A séta végén összefutottam egy csöppséggel és nem tudtam megállni, hogy portréját a falunapi gyors beszámolóban és így a blogban ne helyezzem el. Nem más ő, mint az esemény talán egyetlen állat látogatója, egy kölyökkutya, mely olyan zavartalanul élvezte a puha, meleg kezek gondoskodó érintését, hogy gyakorlatilag tudomást sem vett a külvilágról.