A jó pap is holtig tanul – avagy sok jó módszer nem mindenütt jó

Az alábbi történet apropóját az adja, hogy - az év vége a szokásos ünnepek szokatlan helyen történő eltöltésén túl -, nagy megelégedésemre, több banánfa is termőbe váltott a motel végében lévő piciny ültetvényen.

A megérkezésemet követő hetek egyik rendszeres programja volt, hogy felfedezzem a motel környezetében lévő élővilágot, növényzetet. Azt már tudtam, hogy sok kókuszpálmával fogok itt találkozni, de nagy örömömre egy félreeső helyen banánfák csoportjára bukkantam, melyek néhány korosabbnak látszó, száradó leveleket lengető fából és számtalan mellékhajtásból állt. Mint később kiderült, ujjnyi hosszú és vastag gyümölcsök, úgynevezett lady fingers banánok teremnek ezeken a fákon.

Mezőgazdasági diákmunkákon nevelkedett emberként úgy gondoltam, ezt az állapotot nekem meg kell változtatnom, a száraz leveleket el kell távolítanom és segítenem kell a fáknak termőbe fordulni.

Nosza, elő is került a bushknife és annak rendje és módja szerint nekiláttam az önként vállalt feladatnak. 

Szépen sorjában levágtam a száraz leveleket, majd emlékezve a kukorica "fattyalási" művelet fontosságára, serényen kiirtottam az összes fiatal hajtást a megtermett fák környezetében.

Jó ideig megelégedéssel pillantottam munkám eredményére,a tisztességesen kiritkított, szellős ültetvényre, míg nem egyik napon, büszkén elújságoltam tettemet helyi barátomnak, Joe-nak. Nos, már a sejtelmes mosoly is gyanús volt, de mikor azt mondta, hogy ezt bizony megnézi, akkor valami rossz előérzetem támadt. 

Mire odaértünk az ültetvényhez a mosoly enyhe kuncogássá változott, majd Joe az alábbiakat tárta elém jó szándékú vállveregetések közepette:

Nagyon jól néz ki az ültetvény, hogy ilyen szépen eltávolítottam a száraz leveleket, ezt rendszeresen meg is tehetem továbbra is. Az azonban nem igazán volt szerencsés ötlet, hogy az idős fák mellet kinövő fiatal hajtásokat is levagdostam, mert így talán egy alkalommal szüretelhetek banánt ezekről a fákról.

Természetesen értetlenkedve fogadtam a mondatokat, de rögtön világossá vált számomra mekkora hibát követtem el a régi, jól bevált gyakorlat rossz helyen való alkalmazásával, mikor Joe az alábbiakat árulta el:

Minden kifejlett banánfa csak egyetlen egyszer hoz termést élete során. A növekedési folyamat gyakorlatilag abból áll, hogy a törzs közepéből újabb és újabb levelek erednek, melyek levélszárai alkotják a törzset. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, míg a fa ivaréretté nem válik, ekkor viszont a megszokott levél helyett egy buzogányszerű, lila virág fejlődik ki, melynek szirmai alatt rejtőznek a piciny banánkezdemények. 

A termés szüretelésével egy időben viszont bátran kivágható a fa is, mert soha többé nem fog termést hozni.

Nem így a termő fa gyökérzetéből kifejlődő új hajtás, ami ha felnő és ivaréretté válik a fenti folyamat eredményeként banán terem.

Nos, igy dőlt dugába az én tudományom és abban a pillanatban megjegyeztem, hogy minden tanult módszer nagyon hasznos tud lenni a maga környezetében, de egyáltalán nem biztos, hogy más helyen, más körülmények között nem-e az ellenkezőjét érjük el vele, mint ahogyan azt addig tudtuk.

Így történt, hogy némi segítséggel és helyi ismeretek megszerzésével a újonnan tanultak alapján gondozom azóta is a banánültetvényt, mely mostanra talán megbocsátotta a vétkemet. A több banánfürt mindenesetre erre enged következtetni.

Az alábbi fotókon szeretném bemutatni a banán fejlődési szakaszát, megelőzve azt, hogy kedves olvasóm hasonló hibába essen, ha netán banántermesztésre adná fejét.

A szóban forgó banánültetvény valóban nem nagyméretű.

Egy termés születése képekben.

És a végeredmény.