Niue-food

Több hónapos tartozásomat próbálom leróni eme bejegyzéssel, de be kell látnom, nehéz feladatra vállalkoztam akkor, mikor a sziget gasztronómiai hagyományának, ételkülönlegességeinek feltérképezésére vállalkoztam. Előrebocsátom, senki ne várjon halomnyi különleges ételleírást, receptet, mert a sziget élete ezen a téren is sokkal kényelmesebb, mint azt gondolni lehet.

Ennek talán egyik alapvető oka a hatvanas években megjelenő civiziláció, melyek az akkori ciklont követően, új-zélandi segítség révén jutott el Niue-ra. Az egyforma házakat eredményező építészeti stílus mellett gyökeret vertek a civilizált étkezési szokások legegyszerűbb, mégis hangulatos formái, mint például a barbeque, ami szinte uralja a sziget étkezési kultúráját.

Természetesen ennek ellenére a kutatásaim nem mondhatók eredménytelennek, hiszen sok érdekes információt sikerült összeszedni az étkezési szokásokat, ételalapanyagokat illetően.

A legtöbb mai termés, mi Niuen található, nem volt őshonos a szigeten, legtöbbjük más országokból, mint Tonga, Szamoa, vagy a Cook-szigetekről kerültek ide. 

Annak ellenére, hogy több száz zamatos gyümölcsöt és zöldséget hoztak be a hosszú évszázadok során, csak néhány tudott alkalmazkodni Niue sziklás talajához illetve az időjárási viszonyokhoz. Röviden, Niue egy valódi trópusi sziget néhány természetes élelmiszer helybeli termesztésére alkalmas környezeti berendezkedéssel.

Ezzel együtt fontos megjegyezni, hogy három elmélettel is igyekeznek a szakemberek magyarázni a sziget alacsony mezőgazdasági kultúráját. Egyesek szerint egy niuean ember sem akar egész nap rabszolga módjára az ültetvényeken dolgozni. A másik elmélet közelebb állhat a valósághoz, ugyanis azt a tényt veszi alapul, hogy annyira kicsi a sziget lakossága, hogy az így keletkező igények nem indokolják a naphosszat való foglalatosságot az ültetvényeken. Itt vetem közbe, hogy a múlt évi népszámlási adatok alapján a 1347 fő él a szigeten és ennek alig 50%-a a helyi lakos. Egy harmadik elmélet szerint az Új-Zélandról behozott termékek olcsóbbak és kényelmesebb használatúak, mint ha ugyanezt a szigeten kellene megtermelni.

Hogy mi lehet a pontos oka ennek az állapotnak, mit én most nem másnak, mint gasztronómiai csalódásnak tudnék nevezni, valójában megfejthetetlen, még ha csak az alábbiakat veszem alapul.

Pár alkalommal már megfordultam a helyi piacon ennyire kevés lehetőséget helyi élelmiszer alapanyagok vásárlására, ezzel szemben rengeteg csirke látható az ország egész területén, szabadon, az utak mentén, a fák között. Hihetetlen, de ezzel szemben mind a csirkét (fagyasztott állapotban), mind a tojást az üzletben lehet megvásárolni, melyek természetesen az új-zélandi feldolgozó üzemek termékei. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a múlt év óta legalább két helyi lakos felismerte a lehetőséget és elkezdte a csirke és tojás helyi előállítását, de ezek a próbálkozások még nagyon a kezdeteknél tartanak.

Persze összességében érthető ez a helyzet, hiszen a350 itt élő embernek nem üzlet helyben az élelmiszer előállítás. Mindazonáltal a niuean emberek láthatóan jól tápláltak, egészségesek és egyáltalán nem éheznek, mint néhány más részén a világnak.

Ennyi tudományos okoskodást követően azt hiszem itt az ideje azt a néhány helyi élelmiszert bemutatni, melyek helyben is megteremnek.

Paw-Paw (papaja)

A föld egyik legédesebb gyümölcse. Szinte bárhol lehet találkozni vele útközben és irtások szélén, telkeken. Valójában annyira hétköznapi gyümölcs, hogy piacon szinte egyáltalán nem látni, benzinkutaknál fordul néha elő, de ritka a vásárló, ha egyszer akár ingyen is hozzájuthat bárhol, hiszen a legtöbb háznál megtalálható legalább egy ilyen növény és szívesen megosztják bárkivel.

Szerencsés módon a motelnél is megtalálható ez a nagyszerű gyümölcs, sőt, amint a képen látható az utánpótlás is biztosított.

Coconut (kókusz)

Szinte minden egyes ételhez használják a szigeten, sőt időnként egyik kedvenc csemegém a kókuszos kenyér, ami inkább süteménynek mondható. A fiatal zöld kókuszdióból fogyasztott kókusztej minden alkalommal üdítően szomjoltó és emellett igen tápláló is. Miután a kókusztejtől kiürült diót feltörjük, élvezettel fogyasztható a hófehér, jellegzetes zamatú „hús”, mely akkor a legélvezhetőbb, ha még zselatinszerű az állaga.

A motel körüli telek jellegzetessége a rengeteg kókuszpálma, így ennek a nagyszerű gyümölcsnek sem szenvedem a hiányát.

Banana (banán)

Ez az egyik gyümölcs, amit nem egyszerű megtalálni a szigeten, bár minden jeles alkalommal lehet vásárolni. Talán az egyik azok közül, melyeket a szerencsés tulajdonosok kereskedelmi forgalomba hozott gyümölcsként árulnak itt is.

A motelnél egy fajta, az úgy nevezett lady fingers banánból található egy kicsi ültetvény, mely épp arra elég, hogy időnként kóstolót adjon az igazi, napon érett banán nagyszerű zamatából.

Mango (mangó)

Az október hónap nem csak személyes okok miatt bír már jelentőséggel a szigeten, ugyanis ebben a hónapban érik a csodálatos zamatú, lédús, de annál nehézkesebben fogyasztható mangó. Valójában nem is volt tudomásom, hogy terem ez a gyümölcs itt, de később kiderült, hogy nem csak házaknál, hanem az utak mentén, az erdő széleken is fel lehet lelni ezt a termetes fát. Jellegzetes ismertetőjele egyébként a lehullott és állatok által örömmel fogyasztott, erjedésnek induló gyümölcsök átható szaga.  

Taró (taró)

A növény gyökere alapélelmiszer az egész Csendes-óceáni szigetvilágban és ez nincs másként Niue-n sem. Gyakorlatilag a kenyér helyettesítője, láttam, sőt kóstoltam egyszerű konzerv tonhal mellé fogyasztva is. Levelei is fogyaszthatók és ez talán az egyetlen növény, melyet tudatosan és gondosan termesztett formában gondoznak a helyiek a sziget nagy területén megtalálható ültetvényeken.

Pork (sertés)

Számos sebtében összeállított akol található az utak mentén a házak közelében, melyekből röfögés hallatszik. A sertést nem fogyasztják itt rendszeresen, általában speciális szertartások, családi ünnepek idejére van fenntartva. Természetesen ha ettől eltérő időpontban kívánja meg az itt gyökeret vert halandó, akkor bármikor megvásárolhatja az Új-Zálandról behozott fagyasztott terméket, hasonlóan a csirke, vagy marhahúshoz.

Fish (hal)

Rengeteg ehető és ízletes hal található a Niue vizeken, melyet nagyrészt speciális módon, kókusztejben pácolva fogyaszt a helyi lakosság, de természetesen sütve és főzve is elkészítik. Jelenleg egy halász dolgozik a szigeten, kitől alkalmanként igen jó ár-érték arányban lehet megvásárolni a halat, de a helyiek általában saját kenujukon vízre szállva fogják meg a család részére szükséges mennyiséget.

Coconut Crab, or Uga (kókuszrák, vagy unga)

Pontosan senki sem tudja a számukat a szigeten. Talán az egyik valódi csemege a szigeten, bár nem volt még szerencsém kóstolni, mivel étkezdékben, éttermekben nem kapható. A turisták részére éjszakai uga vadászatokat szerveznek a helyiek, ahol mindenki kipróbálhatja némi pénzért cserébe a vadász szerencséjét. Jó esetben egy ilyen alkalommal elcsípett uga akár két felnőtt részére is elégséges vacsora.

Shells (kagylók)

A zátonyokon változatos fajok élnek, melyek apály esetén megközelíthetők és egy fém eszköz az „unglue” segítségével meg is szerezhetők ezek az állítólag ízletes lények. Szerencsére sehol sem jellemző a nagytételben kagylót gyűjtő ember, ám így még ehhez az étekhez sem volt szerencsém.

Most pedig néhány olyan ételt említenék, sajnos egyenlőre képek nélkül, melyek helyi specialitásnak mondhatók.

Poke Loku

Az állítólag nagyon finom csemege papaja, kókusztej, valamint csipetnyi maniókakeményítő keveréke.

Lu

Fiatal taró levelek kókusztejjel. Elmondások szerint az íze a spenótéhoz hasonló. Nagyon finom helyi ételnek számít.

Pitako Kapia

Hagyományos manióka kenyér, mely egyáltalán nem tartalmaz egyéb lisztet. Néhány alkalommal már fogyasztottam, igen finom, valóban egy sűrű, édes kenyérre, de leginkább süteményre emlékeztető íz világgal.

Nos, nem sok, de ennyit sikerült eddig kideríteni erről a területről. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy rendben, de akkor min élnek a helyiek, sőt miért látható, hogy inkább a többség némi túlsúllyal rendelkezik és nem sovány?

Egyszerű a titok, a helyi étkeket majdhogy nem felváltotta a barbeque. Ez egyszerű, gyors módja a hétköznapokon és falunapokon az éhes gyomor megtöltésének.

A hagyományos umu használata a hétvégekre marad leginkább. Az ám, de erről még nem is szóltam. A Csendes-óceáni szigetvilágban egységesen használt ételkésztési technika, mely valóban ősinek mondható.

A legkülönböző ételeket készítik el így, egy földbe vájt gödörben rakott tűzön felhevített kövek és banánlevelek, vagy újabban alufólia segítségével. Az ételeket – ami a gyümölcstől, a zöldségen át a húsokig bármi lehet -, előkészítve, fűszerezve banánlevelekbe, vagy alufóliába csomagolva rakják a forró parázsra, majd az előzőleg ugyanitt felhevített kövekkel fedik le az ételt, néhány órára magára hagyva azt.

Kedves itteni ismerőseim jóvoltából egy alkalommal megízlelhettem az így sütött fűszeres csirkét, taró levelekkel, valamint a sült breadfruit-ot és a tarót is. Össze nem hasonlítható íz élmény volt egy modern módon elkészített étellel.

Egyenlőre ennyi erről a területről, de ígérem, ha még lesz rá módom, tovább kutakodom és természetesem közkincsé teszem a helyi étkezési szokásokkal, ételekkel kapcsolatos új információkat.