Hangok

Vasárnap lévén –ami szigorúan munkamentes és vallásos nap itt-, nekem sem illik látványos tevékenységekkel múlatni az időt. Ezen a napon több szabadidővel rendelkezem, ám sem televíziós-, sem rádiós adás nem fogható estig, így esett, hogy ma egy rövid időre leültem gondolataimba merülve. Ám, néhány perc után jöttek a hangok –még mielőtt aggodalomra adnék okot, nem a fejemben szólaltak meg-, és feledtették velem minden pillanatnyi gondomat.

Egyszerűen előtérbe kerültek azok a körülöttem előforduló zajok, az átölelő természet hangjai, melyek egy megszokott hétköznapon mint az egész részei fel sem tűnnek igazán.

Nem lesz egyszerű, de megpróbálom röviden lefesteni, amit hallok, a hangokat, melyek körülvesznek és a mindennapok részeként már belevésődtek az itteni életem képlemezeibe.

Egyik oldalról az alig ötven méterre elterülő óceán folyamatos moraja tölti be a teret, melyben tisztán kivehetőek a parti sziklákhoz csapódó hullámok erejét is sejtető csobbanások. Mindez most lassú, csendes, de a mérhetetlen vízmennyiség erejét így is markánsan jelző zajként jelentkezik. Halottam már sokkal félelmetesebb formában is, de már tudom, ha e mostanit hallom, akkor sem szélviharra, sem erős esőzésre nem kell számítani a mai napon.

A másik oldalon a pillanatnyi gyenge szellő által megmozgatott kókuszpálma levelek súrlódásának jellegzetes zaja hallatszik időnként. Hallom, amint a fák alatt az élelem keresés fortélyait oktatja gondos szülőként egy kotlós, serény kotyogások közepette a folyton csipogó néhány csibéjének. Emlékszem, néhány héttel ezelőtt még többen voltak, de itt a szárnyasok teljes szabadsága veszélyekkel is jár és bizony előfordul, hogy a kezdetekben 5-6 csibét számláló családból egy utódot tud felnevelni a gondos mama.

Odébb, az tavaly nyári alomból megmaradt három süvölvény kakas szárnycsapkodásai hallatszanak, melyek állandóan együtt járnak-kelnek és soha nem láttam még őket különválni. Az összetartó testvérek épp egy fa ágaira igyekeznek felszállni, amin a számomra ismeretlen bogyók csábíthatják őket. Közben a messzi távolból idehallatszó kukorékolásokra válaszolnak időnként.

Hallom, amint egy vödörbe mászott kíváncsi rák az edény falán igyekszik feljutni, kemény páncélollóját hosszan végighúzva annak falán. Azt hiszem, segítenem kell majd neki.

Most száguldott el a közeli országúton a sziget egyik jellegzetes figurája, akit nem láttam még a megengedett maximális 60 km/óra sebességgel, vagy az alatt közlekedni. De nem ez az igazi jellegzetesség, hanem az, hogy furgonjának platóján minden útjára elkíséri hűséges kutyája. Mint egy kalózhajó kapitánya, stabilan állva a platón, hangos és tiszteletet követelő ugatással tudatja egész úton, hogy ő nem egy átlagos kutya, aki épp fontos feladatának elvégzésére igyekszik és tessék ezt mindenkinek tudomásul venni.

Hopp, megint egy ismerős hang. Egy disznó merészkedett ki az erdőből és óvatos röfögéssel kutatja az ehető falatokat az út menti fűben. Igen, ezeknek az állatoknak is az egy része teljesen szabadon, mondhatni vadon él a sziget erdeiben, mint a csirkék java része. Megjegyzem, azért néhány ház környezetében már látható hevenyészett akol, melyből röfögés hallatszik, sőt páran elkezdték a csirketenyésztést is.

De, mit hallok! Hu-hú, hu. hu-hú, hu.  Egy otthon megszokott hang ütötte meg a fülem, egy pillanatra a Tisza partjára rántva képzeletemet. Szokványos, itt mégis újként hallható hangok ezek, még eddig nem észleltem ezen a tájon. Vadgalamb turbékol és jelzi létét, ami ezek szerint itt is él és nem csak az otthoni alföld jellegzetes madara.  

Most meg egy megriadt aranybíbic zaklatottan felháborodott, hangos rikoltása tör át a többi zajon. Feltehetően egy kóbor eb, vagy más állat zavarta meg a fű közötti csemegék felkutatása közben.

A természet hangjai közé időnként beférkőzik az épület jellegzetes, sokáig fel nem ismert, de mára már megszokott zaja. A napsütés hatására megindul az anyagtágulás és ennek pattogó zaja gond nélkül beleilleszkedik a természet hangjainak sorába.

Hozzászoktam már, hogy szinte mindennap felfedezek valami újat ezen a békés, természet közeli helyen, de mától már füllel is jobban figyelek, megéri.

Kedvemre való vagy Niue.