A Heta szomorú öröksége...

Aki az első bejegyzéstől figyelemmel kíséri a blogot, már tudja, hogy Niue, a Szikla a föld legnagyobb korall szigete. Azt is elárultam már, hogy gyakorlatilag sem járványok, betegségek, sem veszélyes élőlények nem várnak az ideutazni vágyókra, a legkellemetlenebb elviselni talán a leginkább esős évszakban támadó moszkitókat.

A szigetre egyetlen természetes veszélyforrást a trópusi ciklonok jelentenek, melyek átlagosan 14 évente megközelítik, vagy el is érik a Sziklát. Legutóbb 2004. január 5-n, az óránkénti 300 kilométeres sebességet is elérő ciklon söpört végig a szigeten, nem kímélve sem természetet, sem embert. 

A sziget átlagosan hatvan méterre magasodok az óceán szintje fölé. A szárazföldet meredek, néhol a 30 métert is elérő parti mészkősziklák övezik, és korallzátony öv veszi körül. Mindezek ellenére a vihar korbácsolta iszonyatos hullámok egy ember életét követelték, többek megsebesültek és jelentős károk keletkeztek. 

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb trópusi viharának mondott és Heta névre keresztelt ciklon a nyugati oldalon számtalan épületet letarolt, sőt vízgyűjtésre használt súlyos beton tartályokat könnyedén megemelve sodort tova, több tíz méterre eredeti helyéről. Tudni kell, hogy a népesség zöme a nyugati part közelében lakik, így alig volt olyan ember, akit valamilyen formában ne érintett volna a ciklon féktelen pusztítása.

Természetesen a károk enyhítésére Új-Zéland azonnali segítséget nyújtott, így a jelentősebb károk elhárítása szinte azonnal kezdetét vette.

Mára minden a régi. – gondolhatnánk, de nem így van. Az egyébként is folyamatosan csökkenő népesedés mellet a Heta is könyörtelenül megtizedelte a lakosságot és szomorú öröksége ma is jelen van a szigeten.

Számtalan addig itt élő niuean feladta addigi életét és végleg Új-Zélandon telepedett le, nem hagyva mást hátra, mintegy mementóként a ciklon által megrongált, lakhatatlanná vált épületeket.

Ha szükség lenne rá, több tucat romos, vagy megsemmisült épületről állhatna itt fotó, de úgy gondolom, hogy az alábbi néhány képpel elég emlékezni a szörnyű trópusi vihar erejére.