Eltelt
az első szigeten töltött évem. Az elmúlt hetekben számtalan szempont szerint
próbáltam elemezni és értékelni ittlétem minden pillanatát. Egyik ilyen
nézőpont az itteni klíma és annak jellemzői.
Bevallom,
kissé tartottam az óceáni éghajlat számomra ismeretlen hatásaitól, mielőtt ide
indultam. Számtalan információt átböngészve sok olyan érdekes dologról
szereztem tudomást, ami teljesen más, mint a megszokott életteremben
érzékelhető környezeti hatás. Olvastam jellemzően két évszakról, a ciklonok
kialakulásáról és veszélyeiről, az óceán ezen részén átvonuló törésvonalról, de
az elmém mindig leragadt két hétköznapi jellemzőnél, mint a folyamatos forróság
és szokatlanul magas páratartalom.
Azt
hiszem, kicsit tartottam e két időjárási tényezőtől, de mint az első itt
töltött hónapban kiderült, nem alaptalanul. A szervezetem küzdött a teljesen
megváltozott környezettel és sokszor kétségbeesetten elfáradt. Ilyenkor minden
előjel nélküli ájulás és görcsös fejfájás formájában hozta elmém tudomására,
hogy valami nincs rendjén.
Aztán
minden szépen normalizálódott és testileg néhány héten belül átálltam, de
ésszel még ma is érdekes látni azt, hogy itt a telet mindössze a jóval több csapadék
és egy drótvázra feszített, fehér vászonból készült hóember jelzi, vagy hogy az
ősz az egyik napról a másikra meginduló levélhullással kezdődik. Mindez persze
többnyire szikrázó napsütésben, közel harminc fok nappali hőmérséklet és
jellemzően hetven-nyolcvan százalék átlagos páratartalom mellett.
Most
őszi hangulatom van, hiszen a hét végén intenzíven megindult a fák
lombhullatása, a nap korongja már nem merőlegesen vonul el fölöttem, hanem az
északi horizonthoz feszítve teszi meg útját. Megkezdődött a száraz évszak, mely
egészen szeptember végéig nyugodtabb, csendesebb meteorológiai aktivitást,
néhány fokkal alacsonyabb - átlag 25 °C nappali -, hőmérsékletet, időnként 20
°C alá is lehűlni képes éjszakákat, elszórt és kis mennyiségű csapadékot jelent
a következő hónapokban. Na, ez az ami sokkal közelebb áll a megszokott
klímához, így egy kellemes és kényelmes évszak kezdetét élvezem. Amit talán
soha nem fog a testem és elmém felfogni és feldolgozni, az a folyamatosan magas,
markáns átmenetek nélküli hőmérséklet. Furcsa, de mikor az otthoni, húsvéti
hóviharról olvastam a híreket, volt egy pillanat, amikor hiányzott a hó és a
vele járó mínusz hőmérséklet. De, csak egy pillanatra…
Az
ősz mindig is az egyik kedves évszakom volt. Az egész éves rohanásban ez az
évszak figyelmeztetett odahaza a lassításra, arra, hogy mint az év maga, én
is az elmúlás felé haladok, tehát figyelnem kell, hogyan élem az életem.
Érdekes, az ősz soha nem a halál szomorúságát, sokkal inkább a megnyugvás
örömét sugallja számomra.
Most
valami hasonlót érzek. Tudom, hogy az elvégzendő feladataim mellett egy fontos
dologra kell ügyelnem. Nincs más dolgom, csak e számomra kedves hely minden rezdülését
észrevenni és élvezni örömmel az itt töltött idő minden percét.
Azért,
hogy a fent vázolt őszi, de mosolygós hangulatomat az otthoni nyárban is sikerüljön
becsempészni az alábbi fotókkal, most kifejezetten a rejtőzködő ősz pillanatait
igyekeztem lencsevégre kapni.
 |
| Alig ruhában... |
 |
| Az ősz színei itt is... |
 |
| Lombhullás... |
 |
| Avar 1 |
 |
| Avar 2 |
 |
| Kopasz chilly... |
 |
| Az ősz fényei... |
 |
| Ez valóban ősz... |
 |
| Őszi árnyak... |
 |
| Az élet megy tovább... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése