Niue Life latest UK Life: Ship to shore, azaz hajóról a partra…

Talán már említettem e helyen, de ha mégsem a bejegyzésekből és egyéb információkból kiderült, hogy a Rock nem önfenntartó, sem ipara, sem számottevő mezőgazdasága nincs. Gyakorlatilag mindenből - legyen az épp élelmiszer, ruházat, építőanyag, jármű -, behozatalra szorul a sziget lakossága.

Igen ám, de Új-Zélandtól való távolság egyáltalán nem könnyíti meg a termékek szigetre jutását. Lévén, hogy kis létszámú, nem rentábilis fogyasztással rendelkező közösségről van szó, a légi szállítás a tetemes költségei miatt kizárt ebből a tevékenységből. Na, de akkor mégis, hogyan jutnak ide a mindennapi megélhetést biztosító élelmiszer és egyéb fogyasztási cikkek?

Nos, nem ördöngösség kitalálni, hajón. Hozzávetőlegesen 4-5 hetente érkezik az az áruszállító hajó, melynek köszönhetően, majd minden olyan, nagy kontinenseken általános forgalomban lévő árú ide is eljut, mely a helyi igényeket megfelelő módon ki tudja elégíteni. Természetesen, némi kompromisszumok árán tehető ez meg, ugyanis a 2600 kilométeres távolságot hajózható időjárási viszonyokat tekintve, három hét alatt teszi meg, így nekünk itt élőknek be kell érnünk olyan élelmiszerekkel, melyek fagyasztott állapotban átvészelik a hosszú utat, sőt azt követően a vásárló általi kiválasztást is, egészen az étkező asztalra való kerülésig. Ezért van az, hogy Niue egyetlen szupermarketnek titulált kiskereskedelmi egységében még a szeletelt sonkát és bacon szalonnát is a fagyasztó pultból kell elővarázsolni, nem beszélve a az össze többi hús-, vagy konyhakerti portékáról.

Természetesen, hasonló módon, szabványos konténerekben érkeznek a használati eszközök, szerszámok, a nem külön kötegelhető építőanyagok, sőt az üzemanyag is. Elképzelhető, hogy micsoda raktárkezelési, logisztikai feladatot ró a az itteni forgalmazókra az a feladat, hogy az év minden napján megkapható legyenek azok a termékek, melyek a helyi lakosság igényel. Az eddigi tapasztalataim szerint, zömében problémamentesen működő rendszert alakítottak itt ki azok a szakemberek, akik Niue lakosságának kiszolgálásában serénykednek.

Hogy végre eláruljam, ennek a bejegyzésnek az apropóját az adja, hogy ma hajnalban érkezett meg a szállító hajó, így reggeltől folyamatosan zajlik a kirakodás, majd azt követően az üres konténerek behajózása.

Persze, talán unalmas is lenne, ha ez a tevékenység is ugyanúgy zajlana, mint a világ más kikötőiben, de nem… Itt a sziget parti adottságai, a korall padka, nem teszi lehetővé, hogy a hajó dokkba, vagy közvetlenül a rakpart mellé álljon, és darujával kényelmesen kirakodja tartalmát. Itt meg kell elégedni azzal, hogy megközelíti a rakpartot 150 méternyire, majd egy speciális rakodóhajóra emeli egyenként a tartalmát, mely, minden egyes konténerrel, bálázott építőanyaggal, egyenként hajózik a rakpart mellé, ahol egy parti daru átemeli az épp kijuttatott szállítmányt egy trélerre, ami folyamatosan szállítja terhét az nem túl távoli elosztó helyre. És ez így megy az üres konténerekkel is, csak fordított folyamatként.

Mindezzel együtt az összeszokott, rutinos rakodó személyzetnek köszönhetően a hajó általában 24 óránál többet nem tölt a ki és berakodással, így feltehetően a ma érkezett is holnap hajnalban már a nyílt vízen hajózik Új-Zéland felé az újabb Niue-ra szállítandó áruért.

Az alábbi képek segítségével szeretném érzékeltetni, hogy milyen a rakodási folyamat és a kikötői hangulat egy ilyen esemény során.