Karácsony v3.0

Igen, valami ilyen verzió szám illik ehhez a mostanihoz, ha nagy általánosságban vizsgálódok a múlt karácsonyaira visszatekintve. Bocsánat az újkori megkülönböztetésért, de ha belegondolok, valóban ez tűnik a legjobb elkülönítő módszernek. Elmondom, miért.

v1.0 és v1.999 közé sorolom természetesen azokat a karácsonyi estéket, amikor gyermekként, már ismerve a titkot együtt töltöttem boldog, önfeledt, vagy épp emlékezetessé vált perceket a szüleimmel, majd a bővebb családdal.

Eszembe jutnak most olyan történések, melyek évtizedek óta nem kószáltak elmém zegzugos útvonalain, de talán még el sem meséltem soha senkinek. Most megosztok egyet itt, remélve, hogy kiszűrődik a tanulság is belőle.

Egyszer, régen, még talán általános iskoláimat sem kezdtem el, mikor kicsiny házunkat meglátogatva, egy akkor új keletű és szinte azonnal divatossá váló kotyogó kávéfőzőt hozott ajándékba a Jézuska. Volt nagy öröm, szüleimnek azért, mert szívesen fogyasztottak volna már régebb óta saját főzetű valódi babkávét, nekem pedig azért, mert ígéretet kaptam, hogy addigi életemben először egy korty kóstolót kapok az első főzésből.

Nos, a nagy kávéfőző műveletet gondos dokumentum tanulmányozás előzte meg, már ha annak lehet nevezni azt, hogy édesanyám gyorsan átfutotta a mellékelt rajzok alapján az összeszerelés és előkészítés műveleteit, majd rögvest előkerült a kávé és pillanatokon belül a gázláng hevítette a kotyogó kávéfőző fém fenekét. Mi persze nagy csodálattal figyeltük és áhítattal vártuk, hogy a szerkezet produkálja a várva várt élénkítő nedűt, mikor egyszer csak furcsa hangokat hallatott a főző. Nosza, abban a pillanatban édesanyám ugrott a tűzhelyhez, egy mozdulattal a láng elzárta, majd mindketten aggódó tekintettel figyeltük mi a zaj oka és valós forrása. Néhány pillanat és a hangok megszűntek, indulhatott a második fázis, gázláng újralebbent és a kávéfőző újra hevült, egészen az újabb hangok keletkezéséig.

Nos, a szerencsétlen első kávéadagot legalább négy esetben sikerült kissé megáztatni, az épp forró és a kotyogó főző jellegzetes hangját produkáló gőzzel átjáratni, mikor megérkezett édesapám. A helyzetet felmérve, ha ugyan világot nem is, de ország járta tapasztalatának köszönhetően, hatalmas kacagás közepette világosított fel bennünket, hogy ez, a főző természetes működéssel járó zaj, ami egyébként az elnevezés eredete is. Tehát akkor tökéletes a működés, ha ezt kotyogás szerű hangot hallatja a főző működés közben. Mint később kiderült, ez az információ a használati leírásban is szerepelt.

Ugye talán érthető, hogy ez a régi karácsony maradandó emléket hagyott bennem a fenti kis történet révén. Soha nem feledem az első korty valódi kávé ízét. Soha nem feledem azokat az izgalommal teli, mégis a külvilágot kizáró önfeledt perceket, mikor az izgalmas művelet zajlott. De biztos, hogy soha nem feledem szüleim kacagását, mikor megoldódott a rejtély.

v2.0 az elmúlt év karácsonya. Egyszerűen azért, mert semmi sem volt olyan, mint addig. Szó szerint a föld másik oldalán, 28 fok hőségben, pálmafák tövében osonva járt a Jézuska. Egyedül, mint ahogyan én is egyedül voltam, minden családtagomtól 25 ezer kilométer távolságban. Egyedül, mert a szigeti ismerősök élték családjukkal a jól megszokott ünnepet, nem volt helyem közöttük.

Hogy mi volt az ajándék? Egy hosszú séta a megunhatatlan, bámulatosan szép barlangokban és a reef-en, majd egy kiadós fürdőzés az óceán hűs vizében. Ja, és egy meglepetés, amit séta közben láttam. Egy drótvázra erősített, fehér szövetanyagból megformált szabályos hóember, aki rendületlenül állt az egyik ház bejárója mellett, cseppet sem törődve a rekkenő hőséggel.

v3.0 a mostani, az épp küszöbön álló karácsonyi ünnep, ami mindkét előző verziótól eltér valamiben. Ismét szeretteimtől távol töltöm napjaimat, igaz most alig két és fél órányi repülőút választ el tőlük. Más ez a mostani, mert társakkal vagyok körül véve, mégis élvezem a gondolatteremtő magányt, ha szükségem van rá. Más, mert nincs szikrázó napsütés, de aligha lesz hó és mínusz hőmérséklet a télen. Más, mert éjjeli műszak után, most aludnom kellene, de épp gépre viszem ezeket a gondolatokat, mert sok kedves ember a szívemben van.

És más, mert mindezek ellenére ma sokaknak mondhatom el jókívánságaimat, akkor is, ha még nem találkoztunk, akkor is, ha soha nem fogjuk megismerni egymást személyesen. 

Igen, önre, rád gondolok tisztelt blog olvasó, ki hűségesen visszajársz ide, bármi motiváljon is.

Mai utolsó gondolatom nem is lehet más, mint hogy Boldog, vágyakat teljesítő, családösszetartó békés Karácsonyt kívánjak mindenkinek, ki e sorokat olvassa.