Gondolatok az újév küszöbén

Eljött az év utolsó napja, itt állok én is az újév küszöbén. A legtöbb ember ilyenkor visszatekint és fogadalmakat tesz. Én ugyan nem csinálok ebből nagy ügyet, de magam is átgondolom a múló év történéseit, próbálva mérleget vonni a jó és a kellemetlen események egyensúlyát vizsgálva.

Az év nagy részét azon a fantasztikus óceáni szigeten tölthettem, melynek csodái végig kísérnek hátralévő utamon. Mit tagadjam, néha visszavágyom ma is, ám mégis nagy várakozásokkal indultam útnak hazafelé néhány hónappal ezelőtt.

Niue nélkülözésektől nem mentes, de végtelenül békés és gyönyörű világa, az egyszerű, de csodálatos szigetlakók mosolygó tekintete után odahaza az emberek közömbösen szomorú arca fogadott, melyeken sokszor a napi túlélésért vívott harc sebeit és sokszor a kilátástalanság jeleit véltem felfedezni. Vágyakkal, tervekkel tértem haza, melyek közül semmi nem teljesült azon túl, hogy végre kicsiny családom ölelő szeretetét fogadhattam.

Rövid idő után látszott, hogy még mindig nem szülőföldemen kell keresnem a boldogulás útját, mert ott most már végképp nem számít az ember, nem ér a hit, nincs már értéke csak a pénznek.

Továbbléptem. Újabb, de reálisabb reményekkel felvértezve egy olyan ország felé, melyben még érvényesülni képes ki rászánja magát és nem magas elvárásokkal közelít útja elején.

Két hónappal ezelőtt is tudtam, hogy megbecsülik azokat az embereket, kik tudnak és akarnak dolgozni, annak ellenére is, hogy már az is tudott volt, hogy az újév bizonytalan, holtszezonnal indul, ami feltehetően következményekkel jár. Ám, szokatlan érzés volt, hogy itteni, első munkahelyemen, egyszerű munkavégzőként is minden vezető tiszteli bennem az embert, a teljesítményt. Láttatni engedik, érdekük hogy beosztottjai jól végezzék feladataikat. Megkockáztatom, hogy az elmúlt években ennyi segítséget nem kaptam ahhoz, hogy a maximumot kihozhassam magamból.

De a bizonytalan valósággá vált és most ennek a lehetőségnek hirtelen vége szakadt egy időre, más közeget, más feladatot kell találnom mielőbb. Nem kényelmes elfoglaltság, ami most vár rám, de mégsem tölt el aggodalommal ez az állapot. Tudom, hogy az újév első hetében folytatom kel, folytatni akarom, valahol máshol, De tudom, hogy itt is visszavárnak néhány hónap múltán.

Általában nincsenek újévi fogadalmaim. Vallom, hogy az elhatározásokat nem évfordulóhoz, nem dátumhoz kell kötni. Akkor kell meghozni egy döntést, megtenni egy lépést, ha arra szükségét érzi az ember és a körülmények is alkalmasak annak megtételéhez.

Azt tudom, hogy szomorú a szívem, de nem otthon látom a jövőmet továbbra sem. Talán ismét úgy hozza a szükség, hogy eltöltök néhány hetet odahaza, de itt kell felépítenem újra magamat és a jövőmet, mert a feltételek itt még adottak akkor is, ha mindent az alapoktól kellett kezdenem.

Ez a feladatom. Itt, választott új életteremben.

Hiszem, hogy Te, Ön, aki e sorokat olvassa, szebb képet lát azokról a dolgokról, amiket itt megemlítettem, de tudom, hogy a képekben nem mindig ugyanazt látják az emberek. Az életét mindenki maga vezérli akkor is, ha azt a körülmények nehézzé, avagy könnyebbé teszik. Egy a fontos, előre haladjunk, mindig akarjuk a szebb újévet, a jobb jövőt, a gondtalan életet.

Kívánok ehhez minden kedves blog olvasónak emberibb körülményeket, élhető országot, valódi emberi kapcsolatokat, egészséget, szerelmet, boldogságot.