Teljesült ifjú kori álom – látogatás Londonban

Igen, sok más mellett, valóban dédelgetett álmaim egyike volt, hogy egyszer eljussak az Egyesült Királyság fővárosába. Miután néhány hete ehhez a lehetőséghez közelebb kerültem, azt terveztem, hogy majd két-három hónap múlva, a kikelet első jeleikor, egy szép tavaszi napon teszem meg első látogatásomat Londonba. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve viszont előbbre került az első látogatás időpontja. Igen, az első látogatásé, mert ez a 12 milliós-, Budapestnél sokszor nagyobb mérető metropolisz nem több napot, hanem feltehetően több hetet igényel ahhoz, hogy a kíváncsi utazó minden fontos látnivalót felfedezzen magának.

Az utazás tervezett időpontjában, vasárnap, a hajnali esőt követően verőfényes napsütésre ébredtem és örömmel készülődtem a többiek társaságában az útra. A múlt év 26 fokos karácsonya után már nem is lepődtem meg a kellemes időjáráson. Ahogy hallottam, odahaza az első éjszakai fagyok után lassan felmelegedő nappalokat élnek, míg itt már kora reggel plusz hat fokos hőmérséklet mérhető a reggeli órákban. Szerencsés módon, ez némi szellő kíséretében ki is tartott szinte egész nap.

A kora reggeli vonattal indultunk a közeli, alig ötven kilométerre lévő fővárosba. Már a lutoni állomáson kellemes benyomást keltő információkra tettem szert, miszerint egy nagyon barátságos összegért napi utazási jegyet lehet váltani, mely a Londonig és vissza megteendő út díján túl, 24 órán át lehetővé teszi az összes londoni tube és autóbusz vonal használatát korlátozás nélkül.

Az alig negyven perces vonaton megtett út végén a St. Pancras állomásra érkezett vonatunk. Érdekes érzés volt elmenni amellett a téglafal mellett, melyen a filmbéli jelenetben Harry Potter vonata száguld át.

Az állomás épülete messze nincs akkora, mint bármelyik budapesti állomásé, de legalább olyan mesterien megtervezett és megépített monstrum.

Kifejezetten meg nem tervezett útvonal okán (gondoltam, az első alkalommal ennek nem sok értelme lenne, hiszen a sok új élmény rendszerezése is bőven elég feladat lesz), első célpont a metró Piccadilly Circus állomásánál a felszínre feljőve az ismert szobor megtekintése volt, mely most egy takaros plasztik gömbbe burkolva igyekszik átvészelni az előrejelzett zord tél időjárási viszontagságait.

Néhány perc után a Regens St-n végigsétálva megcsodálhattuk a Duke of York’s Column –t (A York-i herceg emlékoszlopát), mely Frederick yorki herceget, III. György másodszülött fiát örökíti meg. A herceg a brit hadsereg főparancsnoka volt két időszakban is. Érdekesség, hogy halála után (1827) kezdték el építeni az emlékoszlopot, amelyhez katonáinak egy napi zsoldját kellett felajánlania.

Az emlékoszlop bámulatos nagyságának csodálatából felocsúdva, máris a St. James Park (Szent Jakab Park) oldalbejárata fogadott, mely egy széles, vörös burkolattal ellátott széles útra nyílik, melynek egyik végét az Admiral Arch, a másik végét a Buckingham Palota zárja le.

A 23 hektáros St. James's Park a londoni királyi parkok közül a legrégebbi. Csodálatos facsoportjaival, gyönyörű tavával és az azon átívelő 1857-ből származó kis híddal nem véletlenül tartják London legszebb parkjának. Jellemző, hogy évente öt és fél millióan sétálnak át ezen a méltán kedvelt területen, ezzel Európa egyik leglátogatottabb parkjává téve a St. Jame’s Parkot. Mi sem tettünk másként, elvegyülve a sok turista közé, élvezettel szívtuk magunkba a télen is csodálatosan zöldellő park minden látványosságát, amiben a mai napon sem szűkölködött.

Megcsodálhattam a tradicionális közlekedési eszközön, lovon járőröző rendőrlányokat munka közben, a királyi testőrség szolgálatból pihenőre vonuló lovasait, de a park állandó lakói is megmutatták magukat.

A park végére érve aztán végre ott állhattam néhány percig, ahol már hosszú ideje szerettem volna, megérkeztünk a Buckingham Palota hatalmas és díszes kerítéséhez. Nem szégyellem, felemelő érzés volt a királyi család közelében lenni, bár az okát aligha tudnám (vagy talán nem is akarom) megmagyarázni. Eljátszottam a gondolattal, hogy a királyi család tagjai a 775 szoba zárt ablakain át csillogó szemekkel, mosolyogva nyugtázzák a palota körüli tömeg jelenlétét, kik valamennyien szeretettel és szívükben melegséggel érkeztek a királyi lak közelébe.

Néhány fotó erejéig a hősiesen szolgálatot teljesítő palotaőrök munkáját is megfigyelhettem.

A palota környékét elhagyva folytatódott a séta a park másik oldalán, a Birdcage Walk-on, egészen a 96 méter magas Clock Tower (Big Ban) tornyáig, mely a parlament legismertebb épülete, és ami mostanra már London jelképévé vált. A torony a parlament észak.keleti oldalán csatlakozik az épületegyütteshez. Mint talán mindenki tudja, a Big Ban nem a hatalmas órák, vagy a torony neve valójában, hanem a toronyban elhelyezett 13 és fél tonnás harangé, mely az egész órákat üti.

Rövidke tube utazást követően a következő úti célhoz, London egyik leginkább látogatott jelképéhez a Tower of Londonhoz érkeztünk. Az épületegyüttes a legkülönbözőbb célokat szolgált az évszázadok során. Volt királyi palota és várkastély, kincstár és börtön, de állatkert és csillagvizsgáló is. Sok évszázada falai között nem lakik uralkodó, de ma is élő hagyomány, hogy a koronázás előtti éjszakát az uralkodónak a Towerben kell töltenie.

Egy következő látogatás teljes napos programja lehet a Tower részletes felfedezése, de most indultunk tovább. Következett a londoni képeslapokról már oly jól ismert híd a jó öreg Tower Bridge (Tower-híd), mely nem is olyan öreg, mint ahogyan azt gondolnánk, hiszen 1886-1894 között épült. Érdekesség, hogy felépültéig a London Bridge-től csak nyugatra álltak hidak a Temze felett, attól keletre nem.

Átsétálva a hídon, egy rövidke autóbuszos (sajnos nem a hagyományos emeletes) buszozást követően London legújabb és igen felkapott látványossága közelébe kerültünk, a London Eye közeli megállóban szálltunk le. Mit mondjak? Valóban hatalmas (135 méter) kerék épült a Temze partján, tényleg örök élmény lehet fentről megcsodálni a várost.  Az óriáskerék külső széléhez rögzített 32 zárt kabin kb. 0,9 km/h sebességgel, kb. 30 perc alatt tesz meg egy kört. A kerék elég lassan forog ahhoz, hogy az emberek be- és ki tudjanak szállni, sőt még arra is jut idő, hogy a biztonsági emberek a kiszállók után ellenőrizzék, semmi gyanús csomag sem maradt a kabinban.

Egy újabb tervezendő nap, amikor tudott céllal indulok a következő londoni kirándulásra, ezt látnom kell fentről is.    

Egy újabb rövid metró utazást követően a Baker Street volt a cél. Igen, az az utca, ahol Sir Arthur Conan Doyle világhírű regényhősei, Sherlock Holmes és Doctor Watson - a regények szerint - a Baker Street 221b szám alatt egy viktoriánus bérházban laktak 1881-1904 között. De itt található a Madame Tussauds (Madam Tussau Panoptikuma). A panoptikum hosszú és kalandos történettel dicsekedhet azóta, hogy a híres viaszbábuk sok évi vándorlás után „letelepedtek” 1835-ben Londonban, és Madame Tussaud a Baker Streeten megnyitotta első állandó kiállítását. A gyűjtemény 1884-ben költözött jelenlegi helyére, a Marylebone Roadra, és megbecsültségét mutatja, hogy mára az Angol Örökség részévé nyilvánították.

Mondanom sem kell, hogy egy újabb nap, ami eltöltendő majd az Egyesült Királyság fővárosában, hisz amit eddig láttam és itt megemlítettem, csak egy morzsája a Londonban felfedezendő értékes és szemet gyönyörködtető látványosságoknak.

Délutánra az új élmények sokasága és a fáradt test győzött, így leválva a csapatról hazafelé vettem az irányt. Elgyötörten, de megelégedett örömmel telt az út hazáig, hisz eljutottam végre régi vágyaim egyik fővárosába - melybe bizton állíthatom -, hogy nem ez volt az utolsó kirándulásom.

Az alábbi fotók talán segítenek nekem abban, hogy veled is kedves olvasó, megoszthassam az első londoni kirándulásomon szerzett élményeim egy részét.