A buszon - a régi angol sorozat mai gyakorlatban

Biztos vannak az olvasók között, akik emlékeznek még a fenti címen, a magyar televízióban is futott nagyszerű angol sorozatra. Sok feledhetetlen órát szereztek nekem is a tömény angol humor teljes repertoárját felvonultató epizódok, de emlékezetes maradt az akkoriban jellemző, számomra idegen Angol közlekedés, az autóbuszokon végzett minden szakmai fogásával együtt. 

Alig egy hónappal ezelőtt kíváncsian vártam, mit tapasztalok élőben a hajdan filmen látott közlekedésről, mi maradt meg a régi buszokból, a velük való közlekedésről. Nos, vajmi kevés maradt régről, korszerű, praktikusan kialakított, egy személyzettel rendelkező  járművek róják az utakat. Ám több hét után is szokatlan számomra az, hogy itt hasznavehetetlen az az önző gyakorlat, amit az otthoni tömegközlekedés során tapasztaltam és bevallom, magam is többször művelni kényszerültem.

Most nézzük, hogyan, milyen körülmények között zajlik itt az autóbuszon történő utazás. Kezdem talán azzal, hogy Angliában nem egy közlekedési társaság, tröszt égisze alá van begyömöszölve az autóbuszos tömegközlekedés, csak Lutonban van legalább három szolgáltató ezen a piacon. Természetesen jól megférnek egymás mellett és kedvező szolgáltatásokkal igyekeznek magukhoz csábítani az utasokat. Történetesen az Arriva gyorsjárata közlekedik a munkahely irányában, így most következzék velük kapcsolatos, de általános érvényű érdekes információ.

Talán kezdem azzal, hogy a járatok törekednek a pontosságra. Nem egyszer megtörténik, hogy ha a közlekedés üteme miatt rövidebb idő alatt teszi meg az autóbusz a két megálló közötti távolságot, akkor várakozik, akár perceket is a soron következő megállóban.

Eleinte fura, de később nagyon logikussá váló szokás, hogy a megállókban álló utasok gyakorlatilag leintik a buszt, kézmozdulattal jelzik, hogy az épp érkező járattal kívánnak tovább utazni.

Most jön az a szituáció, amit a mai napig tisztelettel figyelek. A megállókban nincs tolongás akkor sem, ha húszan várnak a járatra, de néhány ember esetén sem. Sőt, az ajtó nyitását követően (itt is az első ajtót használják, sőt többnyire csak egy ajtó létezik erre a célra) áll fel székéről a leszállni készülő utas, akár a busz hátsó részéről is előre igyekszik és mindeközben a felszállni szándékozók türelmesen várnak a nyitott ajtó előtt. Nagyon szép gesztus, amit én is gyorsan átvettem, hogy a leszálló utasok zöme hangos „Thank you”–val búcsúzik el a gépkocsivezetőtől, aki természetesen azonnal kedvesen reflektál a köszönő szavakra.

Az utolsó leszálló is elhagyta a buszt, megkezdődik a felszállás. Rendben, türelmesen, tolongás és veszekedés nélkül. Az autóbuszon a gépkocsivezető adja-, illetve ellenőrzi a már korábban megváltott jegyek, de természetes módon kártyaolvasó is rendelkezésre áll az olyan utasok számára, kik kártya formájú utazási jeggyel rendelkeznek, mint én is. A jegyellenőrzés alapos, esély sincs a bliccelésre, mégis az egész procedúra rendben, gyorsan zajlik.

Ami nagyon szembetűnő, hogy a buszok tiszták. Van ugyan időnként elhagyott újság, ülésen felejtett üdítős doboz, de itt nem az a szokás, hogy lesodorják a padlóra, ha valakit zavar, leszálláskor magával viszi a legközelebbi szemetesig. Praktikus megoldás az is, hogy az elhasznált jegyek részére jól megtervezett gyűjtőedény van felerősítve az ajtó melletti oszlopra.

Végezetül egy alig két napos történést mesélek el. Este kilenc óra, várjuk a munkahely irányába induló járatot, ami már alig száz méterre van a megállótól. Lendítem a kezem, jelezve, hogy felszállni kívánunk, mikor nagy sebességgel, két villogó rendőrautó kanyarodik a busz elé, majd a négy rendőr kiszállva kinyittatják az ajtót, feliramodnak, és mi csak várjuk megdöbbenve a fejleményeket. Alig két perc után mindannyian két bilincsbe vert fiatal arabot kísérve szállnak le a kocsiról és kis idő után a fiatalokat a rendőrautóba tuszkolva, amilyen gyorsan jöttek, el is hajtanak. Azt gondoltam, talán valamit az autóbuszon követtek el a delikvensek, de mint megtudtam a gépkocsivezetőtől, a két fiatalt a rendőrség központjába befutó fedélzeti kamera képek buktatták le. Rég óta körözés alatt álltak, most viszont egyik pillanatról a másikra vége szakadt a meg sem kezdett pénteki esti bulinak. Elgondolkodtam: milyen technikával, milyen arcfelismerő rendszerrel lehetnek felszerelve ezek a közlekedési eszközök és rendőrségi központok?

Mindenesetre, ez a tömegközlekedés számomra valóban kulturált, az utazó közönség érdekeit szolgálja és méltán megbecsült. Mostantól a részemről is.