Soha
nem okozott számomra problémát a fizikai munka annak ellenére, hogy az utóbbi
évtizedekben más jellegű tevékenységben volt részem. Valójában most is
leginkább azoktól az eddig tapasztalt rossz élményektől tartottam, melyeket
odahaza tapasztaltam. Nem számít a tapasztalat, a rutin, a széleskörű szakmai
gyakorlat, ha elmúltál ötven, a kutyának sem kellesz.
Nincs
más lehetőség, megkeresni azt a helyet, ahol értékelik a munkámat.
Azt
tudtam, hogy Angliában akarom folytatni, ami még mindig nem biztos, hogy a
végcél. Információ szerzés, majd a számomra legoptimálisabb megoldást megtalálását
követően, pillanatok alatt egy hatalmas warehaus munkaügyi referensének telefonhívását
fogadhattam, majd néhány nap múlva már személyes információt hallgathattam.
Luton,
Egyesült Királyság. Itt nem számít, hogy mi voltál ez előtt, pillanatnyilag az
sem számít, hogy mi a végzettséged és gyakorlatod, de főleg nem számít, hogy mennyi
éveidnek száma. Csak egy a fontos, érted-e a feladatot és el tudod-e végezni a
rád bízott munkát.
A
feladat számomra minden szempontból új és egy hét után azt mondhatom, hogy
bármilyen szokatlan és fárasztó is élvezni tudom. Bizonyára nem lesz ez így
mindig, de tudom, hogy az első benyomásaim minden téren meghatározóak voltak
eddig is. Most is bíztatóak és jól érzem magam a fáradt izmok masszírozása
ellenére is. Azt írtam a minap egy helyen, hogy érzem olyan izomkötegek
létezését is a lábaimban, melyekről eddig nem is tudtam. Valóban így van, de ez
a fáradtság kellemes fáradtság.
Sokat
jelentett persze, hogy milyen környezetben töltöm a munkán túli időmet. Nem állíthatom,
hogy kacsalábon forgó házban élek, sőt sokkal inkább kollégiumi szintű
ellátásnak mondható ez, de tudom, hogy szerencsém volt, hisz jó emberekkel
osztozom ezen a helyen. Magyarok vagyunk, még ha két országból jöttünk is. A
jobbik fajtából való magyarok, akik figyelnek egymásra, akik, ha kell ételüket
is megosztják a másikkal itt az emeleten. Jó társaságba cseppentem.
Egy
ilyen, véletlenszerűen összeverődött társaságban mindenki keresi a hasonlóságot
a másikban és ez alapján próbál kapcsolatokat erősíteni. Szerencsés esetben ez
automatikusan működik. Szerencsés vagyok ebben is, hisz működik.
Toni, ki néhány
hónapja él már itt, egy érzékeny lelkű nagy gyerek, a felelősségteljes
gondolkodása és 47 éve ellenére. Mindannyian kedveljük, hisz napról napra
felvidítja valamivel a társaságot, sőt meglepetést tud okozni időnként
határozott és ellentmondást nem tűrő fellépésével is.
Sly
Erdélyből való és Ő is több hónapja éli az itteni életet. Eleinte visszahúzódó,
komoly embernek tűnt, bár barátsággal fogadta a közeledést. Néhány nap alatt
kiderült, hogy valóban egy komoly, felnőtt gondolkodású és viselkedésű ember a
maga 23 évével. Segítőkész, jó társaság.
Gabi
néhány nappal korábban érkezett, mint én, így hozzá képest is újnak
számítottam, mégis az első pillanattól kezdve közvetlen, segítőkész és
barátságos volt. Készséggel elkalauzolt a városban, ha szükség volt rá és
számtalan hasznos tanáccsal látott el az első perctől kezdve. Tette ezt
önzetlenül, 29 évesen női mivoltát nem előtérbe helyezve.
Walter
szintén erdélyi, és igazán jellegzetes székely hanghordozása, szóhasználata
teszi figyelemre méltóvá, ugyanúgy, mint Sly barátunkat. Ő aznap reggel
érkezett, mikor én a délutáni órákban. Még az nap kiderült, hogy hasonló
felfogásunk van az élet dolgairól, sőt mindketten kíváncsiak vagyunk a városra,
fel akarjuk fedezni mielőbb és ráadásul a fotózás is kedvenceink közé tartozik.
Még azon a hét végén tettünk közösen egy sétát és bebarangoltuk a város egyik
gyönyörű parkját (következő bejegyzés témája) és készült jó néhány fotó is. Érdekes módon a korkülönbség (39 éves) eddig nem volt zavaró tényező.
S, van a "futottak még" kategória, a fiatal reménységek csapata, csupa fiatal titán. Persze a maguk mentalitásával, érdeklődési körükkel és világról alkotott véleményükkel klikkesedve. Nem igazán barátkozóak.
A
múlt hét négy napja munkával telt. Ébresztő negyed ötkor, munkakezdés hatkor és
finish délután kettőkor. Mindhárman, Gabi, Walter és én éjszakai műszakba
kértük magunkat a választható délutáni és éjszakai közül, gondolva arra, hogy
így talán barátságosabb napszakra esik majd a szabadidő. Hogy ez így lesz-e, a
jövő titka, ugyanis az első két hétben biztos, hogy délelőtt kell bejárni,
szakmai képzéseken veszünk részt. Hogy mit kell végezni, most nem részletezném,
korai lenne még, hisz a tréning időszakában vagyunk.
Sokkal
viccesebb, hogy a többször pontosított buszjárat ellenére az egyik napon hazaindulván
felszálltunk egy jól számozott, csak ellentétes irányba közlekedő autóbuszra,
így az első közös buszos kirándulást is abszolválhattuk, aminek az lett az ára,
hogy fél öt körül léptünk be a ház ajtaján. Mondanom sem kell, hogy azóta
kétszer is ellenőrizzük az épp befutó menetrendszerinti járat úti célját.
Egyébként
érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam az angol bürokráciát tekintve is.
Bankszámla nyitásnál a rendszer különböző szempontok szerint hitelképességet
ellenőriz és mivel azonos lakcímről azonos időben két számlanyitási igényt
érzékelt, a kevésbé szerencsések csoportjába kerültem, számomra csak egyszerű
cash account nyitására nyílt most lehetőség. Persze, a készséges és kedves
ügyintéző ígéretet tett, hogy ha három hónap múlva meglátogatom, átalakítja a
számlát a kívánt módozatra. S, ami a tapasztalat lényege: a számlanyitás kedden
történt, majd a csütörtöki postával kézhez vehettem a dombor nyomott
bankkártyámat. Lehet, hogy ez a normális és nem az ami odahaza szokványos?
Összbenyomás
címszavakban, két hét után:
-
Anglia
egy érdekes ország, sok furcsasága ellenére rengeteg emberség tapasztalható az
első perctől kezdve.
-
Az
igazi magyarok bárhol is legyenek a világban, tudnak összetartók lenni.
-
A
fizikai munka igenis tud örömöt szerezni a nehézsége ellenére is.
-
Jó
érzés az, ha csak a saját feladatáért tartozik felelősséggel az ember.
-
A
munkának itt van becsülete.
Hogy
a fenti állításokat mire alapozom, hamarosan ki fognak derülni a következő
bejegyzésekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése