A fenti kifacsart filmcím
akkor jutott eszembe, amikor vasárnap a Cromwell Road-hoz közeli kis parkba
látogattam el. Nem tudom az okát, de még mindig csodálattal töltenek el a
novemberi szeles időben is harsány zöldben pompázó tisztások, parkok.
Itt sem fogadott más, a
zöld minden árnyalata és mindez élénk, egészségtől duzzadó növények jóvoltából.
A park, a már említett River Lea mellett, a vasútvonal, a New Bedford Road és a
Brook St. által határolt háromszöget uralja. Határait hatalmas fák és a folyó
medre alakítja. A park nagyrészt nyílt és gondozott füves gyep, amit a
kutyasétáltatók ellenére is tisztának ítélhetek. Oly annyira, hogy még ezen a
novemberi napon is a fűben ülve diskuráló párra leltem.
A folyó – melyben itt
is vadkacsák tanyáznak -, felőli oldalon érdekes kompozíciók találhatók. Egy
pad, a két végén hatalmas faragott macskákkal, közepén egy békával. Távolabb egy
totem oszlop féle alkotás ugyancsak faragott csúcsdísszel, majd egy hatalmas
tátott szájú sárkánykígyó, mely jelen formájában, mérete és fenyegető fogai
ellenére is a park legbékésebb állata.
Az egész itt elhelyezett
kompozíció látványos és nagyon természetbarát, de ami nagyon dicséretes, az a
hullámzó kerítés. Ez ugyanis feltehetően azokból a talpfákból készült, melyeket
a Dunstable irányába, a régi vasút nyomvonalán megépített gyors autóbusz
útvonal építésénél felszabadult.
Néhány fotó a kis
parkról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése